Novemberi tavasz. Kellemes, imádom. Remélem, ez nem azzal jár azért, hogy márciusban viszont hóviharok jönnek. Szombat, Gozsdu udvar, antik vásár. Imádom végignézni a kínálatot, szeretem a régit, az újat és a mást. Barátnős nap, ebéd, bor, olasz kávé, brüsszeli macaron a Paul-ból, és mozi.

Egy pici helyre ültünk be ebédelni. Olaszok fogadtak a pult mögött, amiben frissen készített – nyers – tészták, és kétféle készétel fogadott minket. Ugyan azt olvastam a kis étteremről, hogy nem beszélnek a fiúk magyarul, ez nem igaz, valamit azért megértenek, bár a beszélgetés olasz, angol és magyar kombóban zajlott. Túl sokat nem válogattunk, hiszen a sütőtökkel, sajttal, hússal töltött ravioli integetett nekünk, hogy őt válasszuk. Paradicsomos vagy tejszínes mártást kérhettünk volna, de az egyik olasz lebeszélt róla minket, azt mondta, hogy az olasz ember nem szószozza ezt a tésztát, olívaolaj, parmezán, fűszerek, és pronto. Én annyira szósz és szaft imádó vagyok, hogy bevallom kételkedtem, hogy nekem jó lesz-e a tészta „magában” tálalva. Olasz bort rendeltünk. Vöröset és fehéret. Zamatos volt, erős, gyümölcsös. Nagyon jól passzolt a kihozott – szaft nélküli – tésztánkhoz, ami meglepetésemre mennyei volt. Minden falatot megdicsértünk, csukott szemmel ízleltünk. Stílusos tálalás, és design nincs. Csinálják, kihozzák, mosoly. De kinek kell a hacacáré, amikor az eredeti ízek, a mamma házi tésztája miatt mentél oda, és a lényeget, annak is a velejét megkapod. A sárga székeken pedig olvadozol evés közben, majd mindenkinek elmondod, hogy te ilyen lélekmelengető olasz tésztát még nem ettél... :)

Mielőtt gyökeret eresztettünk volna ebéd után a kis étteremben, elfogyasztottunk egy olasz espresso-t, kerestünk egy mozit, és elégedetten kapcsoltunk ki további két órára.

Mert néha megérdemeljük!

;-)

2 spaghi:

1075 Budapest

Király utca 13.

- KockacZukor -