A tojástörő üzem a tésztagyár leglátványosabb része. Itt hűvös van és állatkertszag. Olyan, mint valami hideg pálmaház, amiben csak tojások vannak – abból viszont rengeteg. Amikor ott voltunk úgy hatvan köbméternyi tojás várakozott a sorsára kék műanyag tojástartókban. Idegenvezetőnk elmondta, hogy csirkéik a szabványos 750 cm2-élnek összkomfortos lakóparkokban, tágas ketrecekben, melyekben minden van, ami egy modern háztartásban elengedhetetlen: tojófészek, ülőrúd, karomkoptató és homokfürdő.
   
A tojás minőségét azonban elsősorban nem csirkepszichológiai tényezők határozzák meg, hanem az állat által fogyasztott takarmány összetétele. A Gyermelyi cégcsoport által használt 10 ezer hektárnyi mezőgazdasági területen bőven terem takarmánynak való, így a csirkék sok gabonát kapnak és a takarmányuknak „nagy a kukoricabázisa”, amitől jó sárgák lesznek. A töméntelen tyúk évi 150 millió tojást tojik, amivel a Gyermelyi az ország legnagyobb tojástermelője. A naponta kipottyanó 550 ezer tojás nagyobb részét benyeli a tojástörő, ami átlag naponta 350-400 ezer tojást dolgoz fel. Az egészséges, ép tojásokat méret szerint válogatják, a nagyobbakat – többek közt a kétpetéjű óriástojásokat – a jobb héj-beltartalom arány miatt a gyár használja, az M-s és L-es tojások a boltokba kerülnek, és a rántotta-lágytojás vonalon kerülnek felhasználásra. A nagyok amúgy is könnyen törnek, nem bírják a kereskedelmi gyűrődést.
   
Nézem a töméntelen tojást, és folyton valami gigantikus rántotta lebeg a szemem előtt, spontán Guinness-rekord kísérlet, tüzet kap a gyártósor és a Zsámbéki medencét feltölti a gyárból kidagadó tojáslepény, de ezt inkább hagyjuk.
   
A tojásokat frappáns vákuumos szívókák emelik ki a tojástartókból és anélkül, hogy akár egyet is összetörnének, ráejtik a futószalagra, ami beviszi őket egy utolsó mosóba, amiből rendezett sorokban, zsongító monotonitással vonulnak a fáradhatatlanul dolgozó guillotine alá. Maga a tojástörő alkalmatosság egy másfél méter széles kapu, melyben kb negyven tojás vonul át egyszerre. Két oldalról egy kis kar öleli át őket, felülről pedig egy kis kalapács mér gyengéd, jól kiszámított ütést a kobakjukra, amitől egyből kettétörnek – bárcsak én tudnék ilyen biztonsággal tojást feltörni.

A héj leesik egy szalagra, ami oldalirányban kiviszi őket a színről, ez a maradék megy vissza a földekre mészpótlásul. A lényeg egy széles vályúban úszik – sárga szemek a fehérjefolyóban – egy mély torok felé, ahol eltűnik a szemünk elől. Iszonytató DNS-pazarlás – ebből a sok genetikai információból mind nem lesz élet - de nincs helye az érzelgősségnek, csak tyúkokról van szó, és otthon kicsiben mi is űzzük ezt az ipart. A tojáslét a háttérben homogenizálják és még vagy háromszor megszűrik, mielőtt bekerül a csőrendszerbe, ami a készáru raktár plafonján vonul végig a gyártócsarnokig, ahol aztán bekeverik.