Sokszor fogjuk miatta a hasunkat a nevetéstől. De néha ő is fogja a hasát: a túl sok evéstől. Ezúttal megpróbál komolyan beszélni Badár Sándor humorista, színész: megtudhatjuk, milyen ételeket szeret, mely tésztaféléket imádja, és egy óriási titkot is elárul: hogyan tűnik el a szálka a halból főzés közben...

Mit jelent számodra az evés és a finom ételek?

Badár Sanyi:
Egyszerűen összefoglalva, definíció szerint szerintem létezik evés, éhes evés, falás, óriászabálás, és mindennek a tetejébe a családi vasárnapi ebéd, ami tulajdonképpen egy kategóriákon felüli, királyi lakoma. Ha evés, akkor ezek a fokozatok jutnak az eszembe.

Mennyire van ínyenc?

Badár Sanyi:
Ha az ínyenc az, aki mindenben keresi a hibát, akkor én nem vagyok gourman. Amit elém tesznek, azt én nem kritizálom, hanem megeszem. Ha valaki beletette az energiáit, készült vele, akkor jöhet, bármi is legyen az. Illetve, ha valami távoli helyszínen vagyok éppen, akkor a kíváncsiság is belevisz ebbe-abba. Így ettem már egészen extrém dolgokat is. Nem mondom, hogy minden áron belemegyek mindenbe, de ha látom azt, hogy más megeszi, és nem hal bele az első 25 másodpercben az adott ételbe, akkor az biztosan ehető. És akkor én is bevállalom. Maximum együtt megyünk utána föl. (Nevet.)

Édesszájú vagy? Mi a kedvenc sütid?

Badár Sanyi:
Természetesen anyukám sütije, ami egy furcsa, diós tésztaszerűség. Ez be van vonva egy réteg titkos recept alapján készült főzőkrémmel, és a tetején egy réteg csokimázzal. Kockázva tálalja Anyu, úgy, mint a zserbó kockákat szokták. És ezekben a kockákban egyszerre kapok mindent ezekből a mennyei ízrétegekből. Na, hát az mindent visz. (Nagyot nyel.) Tehát amikor Anyukám megjelenik egy ilyen tálca sütivel, akkor az a hét nálam plusz 3 kiló.

 
Különben odafigyelsz arra, hogy mit eszel?

Badár Sanyi:
Persze, a szervezet mindig magyaráz, jelez. Én nagyon gyorsan szedek fel súlyt, de ami feljön, az már nem megy le olyan könnyen, mint régen. Tenni kell érte, és dolgozni otthon különböző inkvizíciós gépeken. Vagy ha nem otthon, akkor máshol. Na én otthon is, és máshol is szoktam. Edzőteremben. Megpróbálom lefaragni, ami egy-egy kilengés után rám kerül. De nyilván egyszerűbb és ésszerűbb inkább megválogatni úgy nagy általánosságban, hogy mit eszem, és akkor nincs szükség ilyen harakirikre. Szeretem a halételeket, mert táplálóak, egészségesek, eltelítenek. Jöhet rántva, sütve, rácosan, beborítva, vastag hagymaágyra téve, bárhogy. És jöhet a tengeri herkentyű is, ami elképesztő ízorgia is egyben. És ha már a halaknál tartunk, elárulok egy titkot: ha a barátaimmal elmegyünk horgászni, ott mindig készül valami finom halétel, az egyik ilyen különlegesség a borban felpárolt balin, amiből eltűnik a szálka.

Eltűnik belőle a szálka? Hogyan?

Badár Sanyi:
Kieszi belőle a bor. Az Alföldön, a tiszai horgász ismerősömtől tanultam. Balint fogtunk borzasztó mennyiségben, és a barátom reggelire már balint tálalt. Én meg húztam a számat, hogy biztos tele lesz szálkával. Mire ő mondta, hogy ebben bizony nem lesz. És tényleg! A gerincen kívül nem volt benne más - így derült ki ez a titkos a módszer.

Szereted a különleges ízeket?

Badár Sanyi:
Szerintem pörköltet se azért eszik az ember, hogy gyorsan belapátolja, hanem ott is jó, ha van benne egy kis izgató, ÍZgató élmény, ugye. (Nevet). De ugyanúgy tésztaételekben is szeretem, ha kicsit újszerűbb az ízvilága, ami kicsit elüt a többitől. Vannak kedvenceim, imádom a keleti ételeket, a nyers dolgokat, a kicsit algás, halas, lazacos ételeket, rákokat.
Ami nagyon emlékezetes számomra, az egy japán étel: a ramen. Amikor kint voltam a barátommal Japánban, a túlélésünket segítette elő. Nem volt pénzünk ugyanis, és már az első nap az éhenhalás szélére sodródtunk. A ramen volt az alja az étkezésnek ott kint, ennél kevesebbet csak a rizs és tojás kombóért lehetett fizetni. A ramen egyperces tésztából készülő, nagyon finomra őrölt rizs tészta. Olyasmi, mint a vékony metélt tészta. Ez olyan finom őrlemény, hogy ha lobogó forró vízbe dobják, akkor mire leér az aljára, tulajdonképpen meg is főtt. A lobogó vízbe pedig rákféléket, gombaféléket, minimális húsféleséget tesznek bele. Ez a gazdag ízű lé járja át ezt a tésztát, amit a levével együtt tálalnak. És nagyon olcsó, viszont nagyon laktató. Annyira forró, hogy az ember megbolondul, mert amikor megkapja, nem bírja megenni hirtelen, pedig már a szeme kigúvad, olyan éhes. A japánok jellegzetesen szörcsögve eszik. Ott ugye kötelező szörcsögni, mert az jelzi azt, hogy ízlik az étel. Úgyhogy mindenki szörcsögi a rament: szörcsögi, mert forró és mert finom. Mi is imádtuk.

Van olyan étel, amit soha nem kóstolnál?

Badár Sanyi:
Talán gyerekkoromban volt ilyen. A töltött káposztát sokáig nem szerettem, de egyszer ráéreztem az ízére, és azóta borzasztóan bejön. Na, azt még Anyám istenien tudja csinálni. Talán azért nem szerettem, mert a káposztának van egy kis büdi illata, de ha ott van az ember esetleg egy olyan pillanatban, hogy a túlélésért a mozgó fakérget is megenné, akkor nincs mese, azt is meg kell enni.

 
Gyakran étkezel otthon családi körben?

Badár Sanyi:
Változó. Általában reggel még otthon vagyunk együtt, akkor egy jó teát megiszom, ami egész napra meghatároz. Főleg a zöld teákat szeretem, és ahhoz valami könnyű cuccot eszek. Tehát én pont fordítva vagyok, mint az „egyél úgy, mint egy király…” mondásban. Ha én reggel sokat eszem, az letompítja az egész napomat. Aztán napközben végig lótok-futok, akkor próbálok olyan ételt választani, ami úgy délután 4-ig, 5-ig eltelít. Itt jöhet bármilyen finom tésztaétel is, azokkal jól elvan az ember késő délutánig. Ha Budapesten, a saját fészkemben lépek föl, akkor ott vannak bejáratott ételeim, például egy lebbencs jellegű tészta, joghurtosan, sok gombával elkészítve. Ez nagy kedvencem.

Van-e még kedvenc tésztaételed?

Badár Sanyi:
A vok jellegű tésztaételeket nagyon szeretem, sok friss zöldséggel. A mediterrán régióban pedig tésztát tészta hátán fogyasztok. Igaz, kicsit figyelni kell a sok szénhidrát miatt, de nem tudok neki ellenállni. Imádom a csigatésztát a pörkölthöz, de a nokedlit is. Úgy vagyok vele, hogy adjunk az életérzésnek, nem türtőztetem magam. Ha nem mindennap eszik az ember ilyesmit, akkor szerintem mehet. Vagy nálam toppos kategória volt sokáig a túrós csusza. Gyerekkoromban még cukorral ettem, meg a krumplis tésztát is vastagon cukorral ettem, a nudlit szintén cukorral. És mégsem voltam kövér! Alföldi gyerek vagyok, az utcán éltünk, ledolgoztuk az enerdzsit. Ma meg már szeretem a gnoccit, raviolikat, és esetleg jöhetnek a pizzák is. Mindenáron ugyan nem, már nem vagyok annyira pizzás, mint régen.
Még Amerikában futottam bele egy brutál pizzába. A néninek, aki felszolgálta, olyan vastag karja volt, hogy simán tudott volna verekedni érintés nélkül. Kérdezte, hogy a szelet pizzára mit lehet tenni. Szelet pizzára? – kérdeztük felháborodva. Hát mi magyarok vagyunk, nem szeleteljük a pizzát, hanem esszük. Mindent tegyen rá! Legyen rajta hús, sonka, sajt, az se baj, ha négyféle, de inkább több - mondtuk. Aztán a néni hozta is a pizzát, egy szokványos méretűt, ami olyan normál, 26 centis. Na, de volt vagy 6 centi vastag! Kifizettem érte 35 dollárt, de nem bírtuk megenni. És a parkolóban kínálgattam a járókelőknek, hogy ne menjen veszendőbe.

 
Tudsz főzni?

Badár Sanyi:
Nem, de nem is vágyom rá. Lehet, hogy tudnék, de isten ments, hogy belefussak egy olyanba, hogy nekem kelljen ételeket készíteni. Krumplis nudlival  próbálkoztam egyszer, abból lett is egy kis esszé, egy kis kabaré könyv: elkészítettem a nudlit ugyanis a nagyanyám receptje alapján, mely szerint a krumplit meg kell főzni, meg kell törni, majd annyi lisztet beletenni, amennyit felvesz, és akkor ki kell szaggatni, sodorni. Én már a világ összes lisztjét beletettem, de még mindig nem vett fel eleget, sőt, kért még… aztán a nagy kínlódás közepette felhívtam a cimborámat, aki meghökkenve kérdezte: „Vazze, úgy melegen adtad hozzá a lisztet? Hát hagyni kellett volna kihűlni!” Na, de ezt nem mondta a nagymama! Hát persze, hogy nem mondta, mert ez a szakácsművészet lényege, hogy a titkokat meg kell szerezni. Úgyhogy itt fejeztem be a főzést. A tojásrántottában viszont nagyon jó vagyok, azt szeretem is csinálni, a parasztreggelis változatokat, amikben minden van. Meg a keleties típusú ételeket is szívesen összedobom, amihez csak roppanósra kell főzni a zöldséget és szinte kész is. De nem vagyok egy pörköltfőzős, nem tudom, mikor kell ezt vagy azt hozzátenni. Inkább azt mondom, hogy készítse el az, aki tudja, én meg szívesen megeszem. Nem kell mindenhez érteni.

 
Borok? Van kedvenc?

Badár Sanyi:
Igen! Mindenfajta bort szeretek. Főleg azt, amelyikkel megkínálnak. (Nevet.) De azon belül is szeretem a Villányi, Villány környéki vastag, vörös borokat, a jó testeseket. Tehát minden, a magyar borrégiókból származó jófajta bor jöhet, vagy az ezeknek megfelelő nyugati utázmány is, a portugál vagy spanyol borok is például. A hazai borok viszont teljesen kielégítenek. Fajtákon belül ugye követem a kialakult sztenderdet, tehát egy jó pörkölthöz a vöröset, egy jó szárnyashoz a fehéret választom. Tokajiak közül egy késői szüretelésű, muskotályos Aszút fedeztem fel nemrégiben, ezt előszeretettel választom. Etyeken van egy cimborám, ő olyan pinot noir-t készít, hogy megszólal. És abból nem készül csak évi 500 liter, sorban állnak érte Svájcból. Nem vagyok egy iszogatós fajta, de ha már iszok, akkor legyen különleges, amit úgy elízlelget az ember.

 
Mivel foglalkozol mostanában?

Badár Sanyi:
Hát jelen pillanatban interjút adok neked ugye. (Nevet). Illetve van könyvírás a tarsolyban, stand upolások, ami már bő 10 éve vonul Magyarországon. Kevesen tudják, hogy Szőke András barátommal mi már kb 25 éve kezdtünk el így szabadon dumálni közönség előtt, csak épp nem tudtuk, hogy ezt stand upnak hívták. Szeretem, mert mozgalmasabb játék ez a közönséggel, mint egy színházi előadás, ami annyira sosem vonzott. Szeretem, hogy szabadak az előadások, van egyféle játék benne, hogy a közönséggel együtt lehet szórakozni, spontán helyzetekkel van tele, kihívás van benne, és csattanó, és hát elméletileg nyilván humoros is kell, hogy legyen - lehetőleg. Ez van, amikor nagyon intellektuális, van, amikor nagyon szürreális, van, mikor trágár, van, mikor harsány, van, mikor visszafogott lesz, tehát mindig változatos. És ez benne a jó. És hogy ezt meddig lehet csinálni, szokták kérdezni. Szerintem, ha az isten adott egy ilyen tehetséget, hogy tudunk a szánkkal élni, akkor használjuk ki, amíg lehet, aztán majd eldönti a közönség, hogy mikor megyek ki a divatból. Emellett van reklám, kevesebb film, de nagyon várom, hogy eljön a szent pillanat, amikor Antal Nimród barátom hazatér, és csinálunk egy újabb, 10 évre szóló filmet, mint amilyen a Kontroll volt...

© Más Tészta 2014 Szilvás Kriszta