Claudio Ranierit, a nagy meglepetésre Premier League-győztes Leicester City edzőjét az is megkülönbözteti kollégáitól, hogy komolyan épít a csapat mögött álló sport- és táplálkozástudományi szakembergárdára, akik pedig a cél érdekében nem félnek egyedi megoldásokhoz nyúlni. Íme, a „céklalöketek”, kemény sprintek, GPS-adatok, hidegkamrák, ajándék pizzák, fejen tört tojások bűvös egyvelege Leicester-módra.

Míg a játékosok, drukkerek és fogadóirodák euforikus állapotban elemzik a „semmiből jött vidékiek” megdöbbentő (2016-os Premier League) győzelmét, a dolgot Ranieriék azért nem bízták teljes mértékben a buddhista szerzetesekre, akiknek imáit a Leicester tulajdonosa, a thai milliárdos Vichai Srivaddhanaprabha kérte és kapta a bajnoksághoz. A munka, bármily láthatatlanul folyt is a nagy angol csapatok (Liverpool, Arsenal, Manchester, Chelsea) árnyékában, igen céltudatos és megtervezett volt, a Leicester vezetői stábjában pedig kiemelt szerepet kaptak sporttudományi és teljesítmény-elemzők, fitnesz és kondíció-managerek, az erőnlétért és állóképességért felelős edző, valamint teljesítmény-pszichológus, táplálkozástudományi specialista és fizioterapeuta.

Mivel Ranieri a gyorsaságra és az ellentámadásra építette fel a szezont, ehhez kellett a játékosokat kondicionálni: a lehető leggyorsabb sprintekkel, sérülésmentesen végigvinni a bajnokságot. Bejött: a statisztikák szerint a Leicester produkálta a Premier League legtöbb ellentámadását és rúgta a legtöbb ellentámadásból eredő gólt, emellett 35,44 km/h-val a Leicester csatára, Jamie Vardy volt a bajnokság leggyorsabb játékosa is. Hogy mi volt a bűvös mix?

- Céklalöketek: a táplálkozástudományi háttércsapat a vörös fitneszgumónak kitüntetett szerepet szánt, a velük együttműködő Exeteri Egyetem ugyanis vizsgálatokkal támasztotta alá, hogy a cékla fokozza a teljesítményt és támogatja a gyors döntéshozatalt. A céklakúrával végül összességében 3,5%-os teljesítménynövekedést értek el, ami elsőre nem tűnik soknak, de az élsportban elég ahhoz, hogy a céklával feltuningolt Jamie Vardy villámgyorsan elslisszoljon egy védő előtt és lőjön egy hatalmasat. A felkészülésbe iktatott intenzív céklakúra beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a cékla pedig biztosította helyét a Leicester hosszú távú programjában (a siker alapja, hogy a „fitneszgumó” nitrátban gazdag, ami a szervezetben nitrátsavvá alakul, ez kitágítja a véredényeket és mozgás közben intenzívebb oxigénfelvételt tesz lehetővé, így fokozva a teljesítményt).

- A térdinak erősítését – a nagy sebesség miatti terhelés okozta sérülések megelőzésére – a játékosokra személyre szabott, 350-500 kilós lábprések és a „NordBord” nevű, a térdinak állapotát tesztelő eszköz segítette, utóbbit a meccsek után közvetlenül is használták az öltözőben.

- Edzés utáni sprintek: ez már szinte a gladiátorképzés határát súrolja, a kreatív hozzáállás azonban meghozta gyümölcsét: a Leicester erőnlétért és állóképességért felelős edzője, Matt Reeves ragaszkodott ahhoz, hogy egyes edzések végén a játékosok ne a megváltó zuhany alá, hanem ismét a futópályára vonuljanak 40 métereket sprintelni. Az elsőre szadistának tűnő módszer Reeves szerint segít elkerülni a meccs-napokon bekövetkező lágyszöveti sérüléseket, és mivel a Leicester statisztikái a szezon után kiugróan alacsony ilyen jellegű sérülést mutattak, úgy tűnik, igaza lett. (Alátámasztja a stratégia sikerét az is, hogy a Leicester volt a bajnokságot legkevesebb játékossal végigjátszó klub.)

- „Túl sok” pihenés és regenerálódás: a Leicester felkészülését fémjelző, meccsek utáni 48 órás rekreáció és a hét közepén beiktatott szabadnap sok klub menedzsmentje számára elszálltnak hangzott. Mindezt persze azért vezették be, hogy a játékosok ne hajtsák túl magukat a felkészülés alatt, elkerülhető sérüléseket kockáztatva a túlpörgéssel. Aktuális fizikai állapotukat a Leicester erőnlétért felelős teamje szigorúan követte, mégpedig GPS-alapon működő „katapult mellényekkel”, melyek edzésről edzésre pontos adatokat szolgáltattak a sportolók teljesítményéről, pályán való mozgásukról, sebességükről, az általuk produkált gyorsuló és lassuló szakaszokról, irányváltásokról. Ha például ezen adatok azt mutatták, hogy a szupercsatár Vardy túl keményen edzett, Ranieri a szakértői véleményre hallgatva pihentette, bizonyos edzés-szekciókból felmentette.

- Napi riport: a felkészülés alatt a Leicester játékosai naponta kitöltöttek egy digitális kérdőívet arról, hogyan érzik magukat az előző napi edzés után, megzavarta-e őket valami alvás közben, illetve, hogy éreznek-e fájdalmat, merevséget pl. a négyfejű combizmukban. A felkészítő team a beszámolókat értékelve alakította ki a további edzéstervet.

- Hidegkamra: amikor Vardy csípője 2015 novemberében megsérült, úgy tűnt, számára vége a szezonnak. Hogy nem így történt, az Dave Rennie-nek, a Leicester vezető fizioterapeutájának köszönhető, aki ragaszkodott a csatár száraz, -135 fokos hidegkamrában történő regenerációjához. A brutális hidegben maximum 4 percig lehet tartózkodni, a dolog lényegét Rennie szerint az adja, hogy az élmény egy jégfürdőhöz hasonlóan a szívhez tereli a vért, mielőtt a friss, oxigéndús vér újból elárasztaná az izmokat. A rövid, intenzív terápia így az egész testre kihat, a tapasztalatok szerint kiváló eredménnyel, főleg, amikor a meccsek között kevés idő marad a regenerálódásra. „Mivel a kamra száraz, a játékosok jobban kedvelik, mint a jégfürdőt, amire a bőr érzékeny lehet. Amikor kijönnek, könnyedén, felvillanyozódva vonulnak végig a folyosón.” – nyilatkozta a terapeuta. A jeget egyúttal masszázsra, és egy kicsit pszichológiai céllal is alkalmazzák: könnyebb pályasérüléseknél jéggel teli zacskóval masszírozzák át az érintett testrészt, ami egyrészt csökkenti a testhőmérsékletet, másrészt a masszázs hatására a bőrön kialakuló piros folt vizuálisan is jelzi a játékosnak, hogy elindult a gyógyulási folyamat, és ez nyilvánvalóan pozitívan hat.

- „A folyamat a fontos”: a játékosok mentális állapotával a felkészülés alatt ketten foglalkoztak: a csapat teljesítmény-pszichológusa, Ken Way, és a vezető edző Ranieri. Mint előbbi mondta, szakemberként a Ranieri által tanúsított hozzáállástól, akár a játékosokkal, akár a médiával való kommunikációról legyen szó, egyszerűen „leesett az álla”. A Ranieri-féle megközelítés a játékosok közötti emocionális kötődés kialakítását, a valódi csapatszellem erősítését célozta: volt példa részéről ajándék-pizzázásra, de arra is, hogy egészen a legutolsó meccsekig megtiltotta a bajnoki címről való csevegést. Egy biztos: a játékosokat sikerült végig a csúcson tartania, ami kívülről úgy nézett ki, mintha (egyesek szerint) a Leicester „végigpartizta” volna a felkészülést. Ez persze komolytalan, de tény, hogy a laza pillanatok sem maradtak ki, például, amikor Vardy és Christian Fuchs tojásokat törtek egymás fején a pályán. Viccet félretéve, a felkészítők fontosnak tartották, hogy a felelősség és a saját teljesítményükkel való szembenézés is a játékosok „vérévé váljon”, ezért minden héten közösen értékelték az eredményeket és videóelemzéseket tartottak egymás játékáról. „Inkább arról van szó, hogy képessé váljanak saját döntéseket hozni, mint arról, hogy megmondjuk nekik, mit csináljanak. Ez jól hat a közösségre és a küzdőszellemre egyaránt.” – foglalta össze Matt Reeves, a Leicester erőnlétért és állóképességért felelős edzője.