A legtöbb gyárhoz hasonlóan, itt is a csomagolás az egyik leglátványosabb szakasz, noha nem sok köze van magához a gyártáshoz és a termékhez. A csomagolósorokban ott van az a chaplini/kisvankondi börleszk-lehetőség, amit a költői lélekkel megáldott gépészek sosem felednek el kihasználni. A tojástörőnek is volt egy pár érthetetlenül szép pillanata. Van benne egy kar, ami a négyzet alakú tojástartókat felkínálja a tojásszippantó szopókáknak, és ez a kar minden valahányadik tojástartót kilencven fokkal elforgat. Képtelen vagyok kitalálni, hogy mi célból. Hisz négyzet alakú! De nagyon jól néz ki, az biztos.
A csomagolósor is igen kifejezően van megfogalmazva. Egy emelvényen egymás mellett ül öt finomacél ufófészek, körbe-körbe számtalan kis folyton mozgó acélzsebbel. A dolog lényege, hogy odafentről egy csövön át ömlik a tészta egy fémtányérra, ami előbb-utóbb megtelik és teljesen véletlenszerűen oldalt aláhull a körbefutó zsebecskékbe. A zsebecskékben összegyűlő tészta súlyát egy komputer méri, és amikor valahány zsebben összegyűlik pont 500 gramm tészta, akkor azt a néhány zsebet kiüríti, így a tészták lebucskáznak egy torokba, ahonnan zacsiba csúsznak, majd a zacsit lezárja egy forró él, és a földszinten kész csomagolt áruként szaladnak tova a futószalagon.

Itt még átszaladnak egy tűkkel felszerelt kerék alatt, ami vérfagyasztó repedő hang kíséretében kilyuggatja a zacskókat, hogy lélegezhessenek, onnan pedig már csak a targoncák, kartonok, anyagmozgatás, készáru raktár, kamion viszonylag unalmas világa várja őket.
A sorozatgyártás költészetének utolsó szép mozzanata a már kilyuggatott zacskókat szállító futószalag fölé boruló különféle ellenőrző hidakban érhető tetten. Ezek talán infravörös fénnyel, vagy más high-tech módon átvilágítják a zacsit, és ha fémet vagy más nem oda illő anyagot találnak benne, akkor kiselejtezik. Ezt pedig úgy teszik, hogy a híd után húsz centivel egy fémfúvócska néz szigorúan az előtte elszaladó zacsikra, és amelyik zacsit az ellenőrzés hibásnak talált, sűrített levegő pontosan időzített fúvásával lefújja a szalagról egy alant várakozó kukába.

A készáru raktár valóságos halálcsillag, ember nem léphet be, igaz, mi pont láttunk egy embert odabent, de elvileg emberi beavatkozásmentes robotraktár. Belmagassága kb. egy tízemeletes házénak felel meg, de salgópolcból legalább húsz emelet van benne 4-5 gondolára elosztva. A gondolák közt daruk szaladgálnak síneken, a darukon pedig kis liftek mennek föl-le. Minden rekesz külön identitás, a robot bármit azonosít és bármit kihoz, akár egy villámgyors könyvtáros. A gigaraktár a gyár éves termelésének kb. egytizedét képes tárolni. Még a bevezetőben elmondták, hogy a gyár Európa öt legmodernebb tésztaüzeme közt van, és ezt hajlamosak is vagyunk elhinni.