Sajnos nem volt érkezésem minden bloggert végigkóstolni, Mautner Zsófi tésztasalátáját például ki kellett hagynom, de Horasz orientalista poénját – az Eecetes Tűztálat - semmiképp nem hagytam volna ki. Már csak azért sem, mert láttam ezt a fotót már előre, és nem is értettem, hogy lehet valami ennyire szép. 
 

Csak később fogtam fel, hogy valójában ez is tészta-téma, ha nem is a szokásos színezetben. De végül is a rizstészta és a ravioli sok tekintetben távoli rokonok. 
A kis tekervény a valóságban persze nem volt olyan titokzatos tökéletes szépség, mint a fényképen, de azért élőben sem nézett ki rosszul. Viszont nagyszerű íze volt, a friss menta és a koriander valami mélységes húsízzel összegabalyodva üzembiztosan repített Ázsia egy közelebbről meg nem határozott kulináris klímájára. Szokás szerint itt is csak szemléletbeli kritikáim lehetnek. Miért hívják tűztálnak, ha nem is csíp? Persze Horasz nyilván nem akarta elijeszteni a scoville-fóbiásokat, de akkor miért nevezte az ételét Tűztálnak? Itt is azt érzem, hogy némi óvatoskodás történt, ami soha nem tesz jót egy gasztronómiai vállalkozásnak. Az őszinte bevállalósaké a jövő, de azért szerény listámon Horasz tűztála vitte a prímet. 



Részletek és recept itt >>>