Calabria a csizma orra, száraz és hegyes, tűzforró mediterrán világ, tipikus helyi tésztája a filea, amire úgy lettem figyelmes, hogy egy olaszországi boltban egy nagy chilipaprika volt rárajzolva, és ilyet azelőtt nem láttam. Chilis tészta – mennyire evidens és mégsem általános. Mindenestre megvettem, aztán itthon sokáig filóztam, mit is kezdjek vele.

A filea a nem-uniform száraz tészták privilegizált családjába tartozik, tehát nem egyformák a darabjai, hanem egy csomagban mindegyik egy kicsit más. Hagyományosan valami fémpálcára (dinaculo) – talán szögre - tekerték fel a vékony durumtésztát és úgy szárították. A csípőspaprika szintén nagy dél-olasz kedvenc, a Pasta Fiorillo, Calabria egyik legifjabb kézműves tésztagyára házasította a kettőt.

Annyit sikerült felderítenem, hogy a rendes fileját általában paradicsomszósszal adják, és valószinűleg ehhez sem illik más. De volt otthon két öregedő meggypiros kápiapaprikám, gondoltam az ő édességükkel fogom ellensúlyozni a chilit.

Persze nem álltam meg, hogy némi saját chilivel egyúttal ki ne hangsúlyozzam, és aztán azzal kellett szembesülnöm, hogy a pirosas sodronytészta önmagában is makacsul és alattomosan csípős, minek következtében az egész étel némileg túlcsípős lett. Persze mondhatnák, hogy előbb kifőztem volna a tésztát, megkóstoltam volna, és aztán döntöm el, milyen szószt készítsek hozzá, de az nem lett volna összeegyeztethető némileg hebehurgya konyhai gyakorlatommal. Persze legközelebb úgy teszek. Mindenesetre tettem bele még egy csomó paradicsomot, és így teljesen jó lett: friss, virgonc és csípős.

A fileja kifőzve némileg meghízik, meggörbül, és olyan finom ruganyos, puha lesz, mintha csak friss tészta volna. Nagyon finoman működik együtt a paradicsomos szósz csípős savasságával, de felmerül azért a kérdés: minek készítenek ebből csípős változatot? Persze azon túl, hogy a turistákkal megvetessenek egy újabb vicces tésztát. Hiszen chilit rakni bármibe a világ legegyszerűbb dolga. Talán azért, mert nem mindegy, hogy a chili a szószban van, vagy a tésztában? Akkor meg a legnagyobb lúzer vagyok, hogy a szószt is megchiliztem. Ez utóbbi a legvalószínűbb megoldás, úgyhogy az alábbi receptből már ennek megfelelően kihagytam a chilit.

Az apróra vágott kápiát addig pörkölöm, amíg oda nem kap, akkor rádobok két apróra vágott fokhagymát, és két apróra vágott újhagymát, kis vajat dobok rá, aztán főzővizet, némi fehérbort, amit elpárologtatok, aztán jöhet a két paradicsomkonzerv. Ezt összerotyogtatom, még elég lédús, amikor rádobom a friss bazsalikomot, és reszelek rá szerecsendiót, illetve némi sóval és parányi cukorral ízesítem.

A fileját 18-20 percig kell főzni, de ne főzzük végig, hanem borítsuk a lédús paradicsomszószba, és ott érje el a kívánt állapotát, ebből nem lesz al dente, ez puha és omlós fajta tészta. Kis parmezán, kis olívaolaj nem árthat.

2 kápia apróra vágva,
2 fokhagyma
2 centi gyömbér
Fél chili paprika
2 újhagyma
1 paradicsomkonzerv
Bazsalikom, szerecsendió, só, cukor
Parmezán, vaj