Pasta e basta tegnapi marhahús-koktélparadicsom összeállítása nem hagyott hidegen. Elmentem a boltba és vettem darált marhát meg egy kis bélszínt – általában nem szoktak belőle adni, de bepróbálkoztam és kaptam egy 500 forintos adagot. A cserepes zsályám meg már meg akarja hódítani az erkélyt, úgyhogy ideje volt megtizedelni, ezért felépítettem egy pastát bélszínre és zsályára.

Ez a recept finoman beleszagol a zsályás bélszínek világába, másik oldalról pedig a bolognai mártás savanykás, pikáns mélységeibe, hogy végül egy könnyen befogadható ízvilágot adjon a pastához.

Némi olíván, szeletelt újhagymán, fokhagymán és kevés csípős paprikán megpirítom a darálthúst, rádobok egy pár szem félbevágott koktélparadicsomot, majd felöntöm vörösborral. Szerecsendiót reszelek rá, összezúzott koriandergolyócskákat szórok rá, és némi sót. Amikor a bor elpárolog, paradicsomsűrítményt adok hozzá, majd a felaprított friss zsályát, és egy kevés tejszínt. Épp csak összemelegítem és kész is van. Szerecsendiót reszelek rá, összezúzott koriandergolyócskákat szórok rá, és némi sót, illetve egy kockányi vajat.

Közben egy serpenyőben vaj és olaj keverékén megsütöm a bélszíndarabkákat – foszlányok csak, nyilván ezért adta olyan szívesen a hentes – kb másfél percig sütöm, majd zsiradékkal együtt beleborítom a piros szószba.

Ha csak úgy megkérdeznek, akkor házi készítésű pappardellét javasoltam volna hozzá, amúgy is ez a kedvenc tésztám. De a hajócska-formájú Gyermelyi sem rossz hozzá – vastag és sok benne a tészta, csak vagdosni kell, mert gyakran összeragad, hacsak nem szentelsz külön figyelmet a széttartásának.


Hozzávalók:

egy szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma
20 deka darált marha
10 deka bélszín
kevés csípős paprika
paradicsomsűrítmény
koktélparadicsom
vaj
tejszín
bors, koriander, szerecsendió, ó
friss zsálya