Amikor egy kommentelő hiányolni kezdte, hogy nem írtunk a kézi tésztakészítésről, azt válaszoltam neki, hogy azzal kezdtünk, és aztán jobbak utánanéztem és kiderült, hogy az a poszt, amit első posztnak szántam, egyszerűen elveszett, vagy fel sem tettem, nem tudom. Most pótolom a mulasztást.

Mindenek előtt volt a gabona. A gabonából lett a liszt. A liszt a gabona tartósításának alapvető módja. A finom porrá őrölt gabonamag a nedvességtartalmát is elveszti, ezért nem rohad be - ideális esetben. Viszont nem könnyű megőrizni ideális por-szerű alakját, főleg ha szállítani kell – ezért találták ki a leleményes keletiek, hogy száraztésztát gyúrnak belőle. Ez a tészta egyik eredeti funkciója: a liszt szállítása praktikus formában - száraz tésztaként. (A másik – főképp nálunk – a tojás tartósítása)

A tésztát pedig, kedves testvéreim, úgy készítjük, hogy a lisztből egy kis kúpot formázunk tágas gyúródeszkánk közepén, majd a kúp tetejébe egy kis mélyedést vájunk. A mélyedésbe beleeresztünk egy tojást, és egy kis sót szórunk rá. Aztán összekeverjük, oly módon, hogy a liszt felvegye a tojást. He felvette, akkor meggyúrjuk, szükség esetén vizet is teszünk hozzá. Addig gyúrjuk, amíg rugalmas anyag nem lesz belőle, majd letakarva pihentetjük. Pihentetés után nyújtjuk, majd a kívánt méretre és formára vágjuk, végül szárítjuk.

Röviden így készül a tészta. Akkor is ha az ember magának gyúr egy tojásból és akkor is, ha a gyárban napi százezer tojást gyúrnak tésztává. Persze a világ nagyobbik részében nem használnak tojást a tésztához, csak vizet. Egy másik részében a lisztet nem gabonából, hanem rizsből vagy szójából készítik. De az elv ugyanaz. A jól eltartható száraz port vízzel/tojással keverve friss/tovább szárítható eledelt kapunk, mely tápláló és praktikus, mert szinte bármeddig eltartható, és könnyen készre főzhető.

Az adalékanyagokkal tartósított élelmiszerek világában a természetes tartósság továbbra is nagy érték, a városi életforma komótos paraszt-konyhától elidegenedett roham-gasztronómiájában a praktikus elkészíthetőség egyre fontosabb. A tészta tehát egyre aktuálisabb.

De mivel a legtöbb ember legtöbbször gyári tésztát eszik, nem árt, ha jobban megismerkedünk a tésztagyár működésével.
 - és akkor most következik a gyárlátogatás...