A múltkor arról írtunk, hogyan jutottunk el alapos terepszemlét és előzetes kutatásokat követően a Trogir melletti Okrug Gornji legjobb étterembe. Rendkívül pozitív tapasztalataink után úgy gondoltuk, belevágunk a sűrűjébe és kipróbálunk egy trogiri éttermet is, méghozzá ad hoc alapon, előzetes tájékozódás nélkül.

Abból indultunk ugyanis ki, hogy a turisták egy jelentős (megkockáztatjuk: nagyobb) része az éhség megérkeztét követően ötletszerűen ül be az első olyan helyre, amely szimpatikusnak tűnik (és ahol kap asztalt).

Trogir belvárosában

Így keveredtünk egyik kirándulásunk alkalmával Trogir belvárosának legmélyére, ahol az egyik apró téren ott várt minket a Bobis caffe bar – pizzeria. Namármost, a helyzet az, hogy önmagában a caffebarpizzeria is elriasztó kell(ene) hogy legyen minden józan értékítéletű ember számára, úgyhogy egy emberként bólintottunk: itt a helyünk!

Kezdjük talán a környezettel, mert sok pozitívumot úgysem tudunk majd elmondani, a környék, a kis tér az ódon házakkal viszont csodálatos volt (a rengeteg turista már kevésbé, de hát egyrészt mi is azok voltunk, másrészt mit várjon az ember egy, az UNESCO Világörökség listáján fent lévő elragadó város központjában?).

Művészien pocsék

Az étlapon az alaptésztákon kívül természetesen ott figyelt a rákos, és a tenger gyümölcseivel készített spagetti is, de (ha már merülés, legyen elképzelhetetlenül mély alapon) mi a bolognai mellett tettük le a voksot.

Bár ne tettük volna! Nem túlzás, tulajdonképpen már-már művészet ilyen pocsék módon elkészíteni egy ilyen egyszerű ételt. A tészta természetesen túl puhára főzve, a szósz és a hús tökéletesen ízetlen, de annyira, hogy érezni lehetett rajta, hogy az utólagos fűszerezés is fölösleges lenne.

A mélypontot mégis talán a plusz sajt jelentette, elképzelni is nehéz, hol választhatták ki ezt a borzalmat, amit ráadásul úgy, ahogy volt, tartóstól a hűtőből vettek ki körülbelül 10 másodperccel a felszolgálás előtt. Az állaga, az íze és tulajdonképpen a fajtája is beazonosíthatatlan volt.

Ott ültünk tehát a meglehetősen túlárazott caffebarpizzeriában (nagyságrendileg 2000 forintnyi kunát kértek el a spagettiért), és csak csodálkoztunk. Egyfelől azon, hogy miként lehetséges ilyen ételt létrehozni (már csak tévedésből is lehet jobbat készíteni), másfelől pedig azon, hogy a helység olyan gyorsan megtelt, hogy a pincérek sorozatban küldték el az éhes vendégeket helyhiányra hivatkozva.

Végítélet: csillag nélkül

Kísérletünk tehát teljes kudarccal (avagy sikerrel – ez nézőpont kérdése) végződött, azaz bebizonyosodott, hogy elindulás előtt érdemes egy kicsit kalandozni a neten, különben csúnya dolgokba futhatunk bele, különösen az ilyen frekventált helyeken.

A csillag nélküli értékelés a fentiek fényében talán nem meglepetés, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy nem valamilyen elképesztő különlegességet kértünk, hanem egy abszolút alaptésztát, amit nehezebb elrontani, mint elfogadhatóan megcsinálni.

A Bobisnak mégis sikerült emlékezetesen rosszat alkotnia.

(Értékelésünk spártaian egyszerű, nem dobálózunk tucatnyi csillaggal, megelégszünk hárommal, mert egyszerűek vagyunk, mint egy igazán jó tészta.
Csillag nélkül: Ha fizetnek se!
1 csillag: elmegy, sok szódával
2 csillag: megfelelő
3 csillag: frenetikus)