Talán kissé távolról indulunk neki a mai posztnak, de érdemes velünk tartani, mert nem lesz minden tanulság nélkül való. Aki azt gondolja, hogy Görögországban a gazdasági válság miatt törtek ki a zavargások, az súlyosan téved. Sokkal inkább azért, mert elmentem Budapest egyik legjobb és legelismertebb görög éttermébe – és képes voltam tésztát rendelni. Hogy mi lett ebből, az azonnal kiderül.

Kezdjük talán azzal, hogy természetesen a Taverna Dionysos fő profilja távolról sem a tészta, ez viszont egy tésztablog, így hát mit volt mit tenni, kipróbáltam az egyik tésztájukat, az Astakomakaronada nevű ételt, ami egy langusztával készült metélt, konyakos-tejszínes, paradicsommártásban.

A tészta

Szokásunktól eltérően ezúttal kettébontjuk az értékelést, és külön pontozzuk a tésztát és külön mindazt, ami rákerül. Mindjárt kiderül, miért.

Kezdjük a tésztával, ami őszintén szólva nem volt egy nagyon pozitív élmény. A kompozíciója még csak-csak, ám sajnos túlfőzték (és bár nem kérdeztük meg, de valami azt súgja, nem is durum volt), úgyhogy nagyon sok elemezgetni való nincs rajta. Ráadásul nem is spagetti, hanem (az étlap szerint) metélt.

Tészta: még egy csillag sem. Szóval nulla.

Minden más

Az Astakomakaronadában a fokhagyma rendben van, a languszta konyakos-tejszínes szószt kap. Ezt nagyon jól eltalálták, éppen megfelelően konyakos. A languszta olyan, mintha egyenesen az Alienből került volna ide, Ripley is megenné. :)

A szósz isteni, meggyőződésem, hogy egy kis halszószt is tettek bele. Nem nagyon értek a langusztához, úgy is fogalmazhatnék, hogy amatőr tengeri herkentyűkedvelő vagyok, az én ízlésemnek egy kissé gumiszerű volt, de lehet, hogy ez már csak kukacoskodás.

Miután kétszemélyes adagról beszélünk, vittem is haza, itt nem érdemes szégyenlősködni, mert jó drága.

Feltét: két csillag

Kiszolgálás

A kiszolgálásra talán az „őszintétlenül profi" lenne a legmegfelelőbb kifejezés. Az étterem töretlen népszerűségét jelzi a sok vendég (legalábbis amikor ott voltam, sokan voltak), az már kevéssé volt szimpatikus, hogy a pincér tulajdonképpen körökben szolgált ki, azaz ha hirtelen kértünk valamit, közölte, hogy majd a következő körben mindjárt odaér hozzánk.

Kicsit hiányoltuk a házias kedvességet, de nem lehet eltagadni a profizmust, aminek személy szerint nagy és lelkes híve vagyok, de az sem baj, ha ezt egy kis plusz kedvességgel is megspékelik.

A piszkos anyagiak:

Astakomakaronada – 11 900 forint (de két fő részére), ami egészen elfogadható.

Végítélet

Mint már az elején is írtam, ez egy tésztablog, a Taverna pedig egy görög étterem, és a kettő közt nem túl sok az átfedés. Nem is igazán fair persze görög étteremben tésztát rendelni, és azt olasz(os) vendéglátóhelyekkel összehasonlítani, de végül is szerepel az étlapon...

A tészta nem ízlett, a tengeri herkentyűk viszont igen, így a sportszerűség kedvéért, és a sportszerűség jegyében egy csillagot megszavazok.

Végítélet: 1 csillag