Pár évvel ezelőtt az indiai ételekre voltam rákattanva, de már akkor sem szerettem a fél életemet a konyhában tölteni, így sokat gondolkodtam azon, mivel lehet a legegyszerűbben és leggyorsabban minőségi indiai ízeket tenni az asztalra.

Ennek az agyalásnak a végső győztese az indiai lencse nevű egyszerű „indianese” étel.
2 fej hagyma,
2 fokhagyma
1 hüvelyknyi gyömbér
25 deka konzervlencse (vagy több)
1 paradicsomkonzerv
20 db óriáskagyló
Só, bors, római kömény, koriander, kurkuma, chili, esetleg más indiai fűszerkeverék.

Adok rá, hogy bármilyen fűszerkeveréket is használok, a sütést úgy kezdem, hogy olajon megpirítok néhány szem koriandert, borsot és római köményt. Mielőtt ezek odaégnének, rászórom az apróra vágott hagymát, majd a fokhagymát, és az apróra vágott gyömbért, és egy kis chilit. Végül a lencsét. Összeforralom őket, amikor elkezd sűrűsödni, beleteszem a paradicsomot. Ha kell, paradicsompürével tovább sűríthetjük. A végén garam masalával, vagy más általunk kedvelt indiai fűszerkeverékkel tesszük végképp indiaiassá az ételt.
Ehhez általában rizst szoktam készíteni, de most elhatároztam, hogy meghódítom az óriáskagylót, ezért vele próbáltam ki.

Az óriáskagyló tényleg kb. 17 percig fő, amit idegtépően hosszú idő tésztaviszonylatban. És utána sem könnyű eset. Az alapul vett recept szerint előbb langyos vízbe kell kiszedni, és aztán száraz ruhán lecsöpögtetni. A langyos víz persze azonnal tűzforró lesz a tésztától, úgyhogy az ember keze végig veszélyben van, amíg egy rongyon ki nem hűl a tészta. Akkor viszont már csak kihűlt tésztánk van. Azt jól meg is lehet tölteni, csak nem olyan finom. Ezt a problémát kétféleképp oldhatjuk meg. Vagy töltés után mikróba rakjuk rövid időre, vagy készítünk szószt is, amit forrón öntünk rá, és az utólag az egészet felmelegíti. Ha valaki jobban oldotta meg ezt, akkor jelentkezzen.

Ügyelnünk kell rá, hogy mindig kevesebb tölteléket tegyünk bele, mint amennyi kényelmesen beleférne, ugyanis töltve megváltozik a kis csónakforma tészta viselkedése, és biztos, hogy szétcsorog a tartalma. Egyszóval nem egy könnyű tészta, és egyáltalán nem volt felesleges a főpróba. Ezt másnak is ajánlanám, mielőtt élesben alkalmazná az óriáskagylót, gyakorolja be a kezelését úgy, hogy senki nem látja.

És ami a legmeglepőbb, hogy az indiai lencse nagyon jól állt az óriáskagylónak: pedig a keleti ízek ritkán illenek az olasz tésztához. Eddig csak egy ilyen esetről tudok, és az az egyik kedvenc sajét találmányú tésztám: a jövő héten azt is megfőzöm.