5+1 tipp, ha igazán szereted a tésztát.

1. Ne mosd le a kifőtt tésztát: a csapvízzel eltávolítod róla az értékes keményítőt, amire szükség van, amikor összekevered a szósszal a serpenyőben, különösen olasz tésztaételeknél. A tésztán maradt keményítő hozzájárul az étel állagának véglegesítéséhez, emellett a lemosás miatt értékes ízanyagok veszhetnek el, valamint (főbűn) a tészta kihűl, holott a tökéletes végeredmény érdekében szigorúan forrón kell egyesülnie szószával, és ha kész, azonnal, forrón is kell tálalni. Tésztasalátát készítenél? Ez esetben is főzd ki, szűrd le a tésztát, forgasd össze pici extra szűz olívaolajjal és hagyd langyosra hűlni.

2. Ne önstd ki a tészta keményítőben gazdag főzővizét, egy bögrényit mindig tarts meg belőle és a szósz mennyiségéhez mérten a tészta-szósz egyesítésnél adagolj az ételhez pár evőkanállal: 1-másfél perc kevergetés után kész is lesz a pasta-remekmű.

3. Ne turbózd túl a tésztát. 10 dkg önmagában 360-400 kcal, elsősorban szénhidrát és növényi fehérjeforrás. Az, hogy áldás vagy átok lesz vonalaidra nézve, elsősorban azon múlik, hogyan, mivel készíted, mennyire követed az autentikus tésztakészítési technikákat. Koncentrálj pár, prémium minőségű összetevőre és precíz konyhakémiára.

4. Ne értékeld túl a sajt szerepét. A zsíros sajtok önmagukban is kalóriabombák, egy túlgondolt, fűszeres-húsos tészta tetején elterülve pedig biztos, hogy sem autentikus, sem egészséges nem lesz a végeredmény. A főzés végén hintsd meg inkább (vagy forgasd össze) a serpenyőben gőzölgő ételt frissen reszelt, minőségi, kalcium- és fehérjedús fűszersajttal. A parmezán és hozzá hasonló keménysajtok szinte laktózmentesek, alacsony zsírtartalmúak és jól emészthetőek, pompás, gazdag aromájukról nem is beszélve. „Fűszersajt” lévén hő hatására tökéletesen olvadnak az ételbe, nem nyúlnak, nem szálasodnak.

5. Ne keverd a hagyományokat. Azt, hogy hazai lágybúzalisztes-tojásos vagy olasz durumtésztát választasz, a célzott gasztroélmény határozza meg – bármelyik esetben kövesd az adott régió tradícióit, ne bővítsd, csereberéld az alapanyagokat (pl. a fűszersajtot valamilyen zsíros, hőre szálasodó sajtra). Köztudott, hogy az amerikai olasz konyha azért vesztette el varázsát és vált egy időben egészséget veszélyeztető tényezővé, mivel a bevándorlók az idők során elszakadtak az ősi itáliai tradícióktól, a „csak 3 kiváló hozzávaló” filozófiájától, a friss, szezonális alapanyagok helyét iparilag tartósított, félkész, konyhakész összetevők, zsíros sajtok, húsok vették át, a friss zöldségek, hüvelyesek, zöldfűszerek pedig kikoptak a tányérokból…

+1: „Al dente”: a tészta főzőidejébe a teljes hőkezelési időt számítsd bele, azt is, amit a forró vízben, és azt is, amit a szósszal egyesülve a serpenyőben tölt. A kettő együttesen eredményezi az „al dente” állagot, ezt az összidőt tüntetik fel durum és lágybúzalisztes tésztáknál is a csomagoláson. Ha olasz tésztát készítesz, kb. 1-másfél perccel a feltüntetett idő előtt emeld át a lábasból a serpenyőbe a tésztát, némi főzővíz társaságában, forgasd össze, kevergesd, majd ha a teljes főzőidő letelt, azonnal szakítsd meg a hőkezelést.