A nyár az év egyik legnehezebb időszaka. Különféle technikai és más jellegű nehézségek miatt kimaradt egy-két adás a mástésztán, de amikor m ár annyi dolgom volt, hogy főzni se jutott időm, akkor jöttek a gyorskaják. Az első tippem, hogy elugrottam a Hunyadi téri Culinarisba, hogy leszüreteljem a tésztával kapcsolatos termékeiket. Na, és mit vettem? Természetesen pestót és szárított paradicsomot – többek között.

A pesto egy ősi római étel távoli maradéka. A moretum valójában sajtkrém volt, de ezt kezdték el először feldobni bazsalikommal, mely növény akkoriban még csak Afrikában élt. A bazsalikom amúgy Indiából terjeszkedett nyugat felé, Itáliában először Liguriában, Genova tájékán vetette meg a lábát.
A pesto szósz a zúzni igéből alakult ki, hiszen ezt a krémet mozsárban összegyűjtött alapanyagokból zúzzák péppé. Az alapanyagok nagyon egyszerűek: fokhagyma, petrezselyem, bazsalikom, fenyőmag, parmezán, olívaolaj.
A pestot mindenekelőtt tésztával szokás enni, lapos, hosszú tésztákkal, de néha a minestrone levesbe is rakják, illetve szeletelt marhahúsra.
Nekem kb. öt másodpercem volt ebédelni, ezért az épp kéznél lévő legnagyobb felületű tésztát választottam, a fusillit. A pestót nem illik nagyon melegíteni, mert elmegy az íze, így én teljesen alanatúr pöttyintettem rá, de igazság szerint nem lett túl sok íze, ezért vagdostam rá némi szárított-paradicsomot is. Így sem lett valami izgalmas kaja, de ezúttal a gyorsaságon volt a hangsúly.
Amúgy a Culinaris pestójával nincsen semmi baj, bár azt nem sikerült kiderítenem, hogy melyik összetevő tehet a guszta kis piros szilánkokról, amik a nagy zöldben kavarogtak, és melyeket én egyértelműen chilinek vettem, noha az ízében ennek nyoma sem volt.