Életem legdrágább tésztáját kb 1000 forintért vettem a Matchben. A Culinaris importálja, szép hamvas, rusztikus felülete van, ami nagyon vonzóvá teszi a sűrű szószok kedvelőinek szemében.
 

Ez a rusztikus, tagolt, érdes felület ugyanis azt ígéri, hogy a tésztánk a lehető legelegánsabb módon fogja magára venni a legnehezebb szószokat is. És ebben nem is kell csalódnunk. Egy gorgonzólás-tejszínes-zsályás szósszal kóstoltam meg, ami elég sűrű volt és jól állt a tésztának. De, valamiképpen príma szószhordozói képességeivel kapcsolatban ez a tészta sosem válik homogén masszává. Minden egyes szála külön életet és, össze sem igazán tapadnak, és nem igazán puha. Egészen más élmény, mint akár a legjobb hazai tészta.

Nálunk a tészta nem komoly étel, úgy értem, hogy nem kell rágni, mert nálunk általában van más rágnivaló. Az, hogy a tészta rágnivaló, valódi körvonalakkal rendelkező ételszerű étel legyen, az az olasz cucina povera követelménye, és egy olyan környezet terméke, ahol a tésztán kívül gyakran sokáig nem volt más rágnivaló.



A gorgonzólás szósz rendben volt, de az én szememben ez a tészta annyira jellegzetes élmény, hogy úgy érzem, valamiféle jellegzetesebb szósz jobban illene hozzá. Mivel kellett volna elkészítenem?