Az indián nyár – talán – utolsó napját barátok körében a Tatai Öreg-tónál töltöttük. Simogatott a meleg szellő, a nap bágyadt sárgává tette a környéket. A gyerekek még bicajoztak, a párok összesimulva sétálgattak, az ismerősök vidáman beszélgettek. Olyan könnyű volt a létezés, mint már régen nem, és arra a néhány órára tényleg el tudtam engedni mindent, amin az utóbbi időben jár a fejem.
Természetesen a tiszta és friss levegőn sétálgatástól megéheztünk, és betértünk a Pikant nevű étterembe.
A teraszon napozgatva vártuk az italunkat, fogyasztottuk el az ételt.
Én lazacos, spenótos tésztát választottam, amit pár mondatnyi csajos csevegés után már tálaltak is.
Féltem, hogy a tészta csak nyomokban tartalmaz majd lazacot. Ehhez képest olyan csodálatosan vékonyan ropogós és szaftos lazacszeletet kaptam, hogy még az asztaltársak is mosolyogtak egy nagyot meglátva azt. A tészta pedig... már miközben ettem, azon gondolkodtam, mitől is ilyen jó. Aztán rájöttem, hogy a tészta vastagsága, és állaga olyan tökéletes, hogy minden falatnál képes volt lekötni az evésre figyelés. Isteni ebéd volt, imádtam az őszi napfényben ezt az ízélményt.
Elérhetősége:
2890 Tata
Építők parkja 1.
- KockacZukor -
