Lehetséges, hogy önmagában nem eget rengető a felfedezés, amit tettünk, de számunkra minden esetre újdonságot jelentett egy igazán finom marhahúslevesben a gyufametélt. Húslevest általában cérnametélttel vagy csigatésztával szoktunk enni, és személy szerint az utóbbit sokszor jobban kedvelem, mert testesebb, tartalmasabb, mint a cérnametélt.
Legutóbb vásárláskor mintegy ötletszerűen vettem a gyufametéltből, ami rövidebb és vastagabb, mint a cérnametélt, és ennek következtében, legalábbis szerény véleményem szerint finomabb is, mint előbb említett levestészta párja. Nyilván vannak hívők, akik azt mondják, hogy egy hagyományos húsleves cérnametélttel az igazi, és persze váljék egészségükre, de én mindenesetre mostantól gyakrabban fogok a gyufára szavazni, amit levestészta ide vagy oda, szintén picit al dentére érdemes főzni, hogy ne főjön teljesen szét, mire a levesbe kerül, hogy érezzük is, hogy ott van, amikor esszük.
A levesbe egy nem túl nagy darab marhalábszár került (tudom, hogy nem éppen takarékos alapanyag, éppen ezért nem volt túl nagy, de) egy kis csonttal és velővel a közepén igazán jó ízt adott a levesnek, ami zellerrel, sárgarépával, fehérrépával és krumplival együtt olyan jó sűrűre főtt, (persze sok petrezselyemmel és egy kis ételízesítővel) hogy háromszor is utána lehetett hígítani a levet, és három étkezésre elég volt négy embernek.
Te mihez szoktál gyufametéltet választani?