Van az úgy, hogy az embernek nincs kedve hosszan a konyhában állni és órákig főzőcskézni, hanem csak gyorsan összeütne valamit. Na, ez a valami volt most a mi esetünkben a tojásos gnochetti.

A tojásos nokedli egyike a nagy magyar klasszikusoknak (nekünk személyes kedvencünk, persze csak a zöldborsós nokedli után, de erről majd talán egy másik alkalommal), egyetlen szépséghibája, hogy néha győz a lustaság és olyankor az embernek nincs kedve nokedlit szaggatni.

A történet másik pontján ott figyel a gnochetti, ami (mint neve is mutatja) tulajdonképpen a gnocchi kistestvére. Nem mintha ezen a blogon szükség lenne a gnocchi részletes bemutatására, így ismétlésképp gyorsan csak annyit, hogy egy tradicionális, alighanem közel-keleti eredetű itáliai ételről beszélünk, melyet a rómaiak (ki más...) terjesztettek el Európa-szerte.

Ennek megfelelően az elmúlt csekély 2000 évben volt idő arra, hogy a legtöbb ország kifejlessze a saját variációját erre a témára. Olaszországban jellemzően házilag készítik, vagy frissen vásárolják. Általában paradicsomszósz, pesto, és kis vaj, valamint sajt hozzáadásával tálalják.

Ezzel szemben mi, szégyen vagy sem, készen vettük a kistestvér gnochettit (igen, tudjuk...), viszont gyorsak szerettünk volna lenni és zászlónkra a „mindent kipróbálunk" jelszót hímeztük.

A tojásos gnochetti elkészítése már-már megalázóan egyszerű. A tésztát kifőzzük (itt azért érdemes figyelni arra, hogy ne főzzük túl), közben mennyiségtől függően előkészítjük a tojást. Ízlés kérdése is, de nagyságrendileg 500 gr gnochettihez 8-10 tojást érdemes felhasználni.

A tojásokat felverjük és várjuk, hogy sikerüljön elkapni azt a pillanatot, amikor a gnochetti éppen jó lesz. Ekkor leszűrjük a tésztát és egy kis olajon megkapatjuk. (Közben akadt egy kis idő arra is, hogy összedobjuk a kísérőnek szánt ecetes madársalátát.)

Szerény meglátásunk szerint megint csak filozófiai kérdés (és állandó vita tárgya), hogy mennyire süssünk rá a gnochettire, őszintén szólva mi nem bánjuk, ha kap egy egészen enyhe barnás árnyalatot és szelíden roppan a fog alatt, de azért tudunk kompromisszumot is kötni, ha kell.

Lényeg, hogy a megfelelő pillanatban hozzáadjuk a felvert tojást, és ekkor jön a másik filozófiai probléma: milyen állagúra süssük? (Ebből is látszik, hogy még egy ilyen egyszerű étel elkészítése is milyen komoly kérdéseket vet fel...)

A két iskola közül az egyik a kissé még folyós, tocsogós tojásban hisz, hogy legyen húzása a gnochettinek, míg a másik a markánsabb, hadd ne mondjuk, férfiasabb iskola híve, amikor a tojás szinte keményen koppan. Mint talán a fényképen is látszik, mi inkább az utóbbi felé húztunk. Ami lényeges: mindkét esetben folyamatosan kevergetni kell az ételt, erre figyeljünk!

Nem túlzunk, maximum 20 perc alatt kész a tojásos gnochetti, amely persze bizonyos szempontból közeli rokona a tojásos nokedlinek, de annyi baj legyen, hiszen a lényeg mégis csak az, hogy gyorsan és könnyen készítettünk valami nagyon finomat.