Hanem egy még szinte felfedezetlen középnyugat-szerbiai természeti paradicsomból származik, ahol a sajt alapanyagát adók hátát a legenda szerint a „teremtő kereszttel jelölte meg”. De vajon kik ők?
A Zasavica Tájvédelmi Körzet neve természetjárók számára ismerősen csenghet, hiszen a területet Európa 100 legjobb kempingezőhelye között tartják számon. A Szarajevó és Szabadka között kb. félúton, Belgrádtól 90 km-re északnyugatra lévő hely pár évtizede még teljesen ismeretlen mocsárvidék volt. Egy volt parlamenti képviselő, Slobodan Simić azonban – ki tudja, miért – pár éve felfigyelt rá, ma pedig már főállású természetvédőként igazgatja a mocsárból kialakított tájvédelmi körzetet.
Simić először egyik ex-feleségétől hallott a vidékről: a madarak mekkájáról, ahol hihetetlenül vibrálóak a színek és rengeteg a napfény és a víz (a feleség szülei egy Zasavica-környéki kis faluban éltek). Valahogy megragadt benne a dolog és elment megnézni a helyet, amitől azóta sem tud elszakadni, és amit 1997-ben politikai kapcsolatai révén sikerült tájvédelmi körzetté nyilváníttatnia. Zasavica sorsa azonban úgy tűnik, nem csak kempinges zarándokhelyként lett megírva: lassan a világhírnevet is meghozza számára egy exkluzív gasztrotermék, aminek a gyártása szintén Simić fejéből pattant ki.
A tájvédelemmel kapcsolatos teendők közepette egyszer ugyanis egy csapat borzasztó állapotban lévő balkáni szamarat pillantott meg a közeli Ruma (Árpatarló) nevű városban. Mivel a munkából már kiöregedtek, a csont és bőr szamarak láthatóan igen szomorú sorsnak néztek elébe. Simić úgy döntött, megmenti őket, és elszállíttatta az egész csapatot Zasavicára, ahol ma már egy 180 szamárból álló csorda éli világát, mangalicákkal, podóliai tehenekkel és sikeresen visszatelepített hódokkal egyetemben. „Elvesztettük a kapcsolatot az állatokkal. Ezt mindenképp vissza kell szereznünk.” – vallja Simić.
Az „exkluzív gasztrotermékre” visszatérve, alapanyagát az állatkínzó rumaiaktól megmentett szamarak adják, egész pontosan a magarica (nőstény szamár) teje. A magarica – mely egyébként több mint 1 évig vemhes utódjával – rendkívül kevés tejet ad, ami viszont sűrű, édes és hihetetlenül tápanyagdús (nem véletlenül Kleopátra is előszeretettel fürdött szamártejben), emellett természetesen hatásos potencianövelő hírében áll.
De hogyan lett a zasavicai magaricák tejéből a világ legdrágább sajtja? Mivel Simić képtelen volt letenni a fejében motoszkáló ötletről, a farm managere, Jovan Vukadinović volt közlekedési rendőr és Stefan Marinković tejtermelő segítségével összehozták az első szamársajtot. Ami nem volt könnyű, a szamártej ugyanis nemcsak kevés, de kazeinben igen alacsony is (kazein: emlősök tejében lévő fehérje, a sajtgyártás fontos alapanyaga). A magaricatejet végül 40% kecsketejjel keverték, így született meg az elegáns, krémfehér színű, lágy, édeskés ízű magareći sir, azaz szamársajt, amiből egy muffin-méretű darab kb. 50 euróba kerül. (A magareći sir egyik első rajongója Novak Đoković, a szerb tenisz-sztár volt, aki egyszer állítólag az egész zasavicai készletet felvásároltatta éttermei számára.)
Bár a trió által jegyzett recept természetesen titok, annyi tudható, hogy a szamár- és kecsketej keverékéhez először tejoltót adnak, majd, miután a tej megaludt, tiszta vászonban lecsepegtetik, a sajtot kézzel formákba nyomkodják és 24 órán át hűtik. Emellett, mivel Kleopátra fürdőjének alapanyaga kozmetikumként, szépségterápiás és öregedésgátló elixírként is ismert, Simićék ebben az irányban is nyitottak, így Zasavicán már prémium minőségű szamártej-szappant, esszenciális zsírsavakban és A-vitaminban gazdag, öregedésgátló arckrém-kollekciót, valamint „szamártej-likőrt” is kaphatunk.
„A semmi közepén teremtettünk valamit” – emlékszik vissza Simić. „Mindig újabb és újabb ötleteket kell találnunk a fennmaradáshoz. Sokan könnyen dobálóznak a „fenntartható turizmus” fogalmával. Hát, egyeltalán nem könnyű. A legjobbak akarunk lenni. Tudjuk, nem válthatjuk meg a világot vagy Szerbiát, de egy picivel mindig jobbat szeretnénk nyújtani az átlagnál. Ez a filozófiánk.”
