Energetizáló finomság, ahogy Bob Marley szerette: karamellizálva, jó adag „Livityvel” tálalva.

1994-től július 1-e a reggae ünnepe, ez alkalomból 24 órás megapartit tartanak a műfaj szülőföldjén, Kingstonban, Jamaika fővárosában. Bár a reggae-t sokan pusztán zenei stílusként ismerik, valójában egy komplex, a rasztafáriánizmusban gyökerező filozófiáról van szó, aminek a ’60-as, ’70-es években, Bob Marley színre lépésével vált kifejezési formájává a reggae. A műfaj nevét a szintén jamaikai „Toots and the Maytals” együttestől kapta: 1968-as, „Do the reggay” c. számukban először hangzott el a „reggae” kifejezés, mely aztán egy egész spirituális mozgalom zenei nyelvévé vált.

A reggae a skában, a rocksteady-ben és a mentóban (jamaikai népzene) gyökerezik, de fontosabb tulajdonsága, hogy a dalok voltaképp jamaikai angolul (patois) előadott versek, gospelek, melyek lényege a Livity: pozitív életerő-energia közvetítése. A reggae-nél alapvető a hallgatókkal teremtett kapcsolat, a költő (előadó) mondanivalója, a dal szövege, amellett, hogy ha a nyelvet nem is értjük, a nyugodt, feszültségoldó ritmus mantraszerű cirkulálása képes kirángatni a jelenből, oldani a mindennapi stresszt. Rasztafáriánus felfogásban a reggae célja az említett „Livity” kiterjesztése, emelkedett tudatállapot létrejöttének elősegítése, melyben megtapasztalható az ember egysége istennel és a többi emberrel. A mozgalom fő üzenete, a „One Love” Bob Marley egyik leghíresebb dalában átható energiával jut kifejezésre. (Érdemes megjegyezni, hogy bár a dalban egy világszintű egységről, egymás korlátok nélküli elfogadásáról van szó, a „One Love” koncepciója a pánafrikanizmus jegyében született, eredeti jelentése az elnyomásból, szegregációból kiutat kereső feketék – afrikaiak és a rabszolgatartás révén a világban szétszóródott afrikai diaszpórák – egysége.)

A „One Love” a világ talán legismertebb reggae-albumán, az 1977-es Exoduson jelent meg, melyen Bob Marley társadalmi, nemi, politikai témákat dolgoz fel, a jamaikai reggae-t blueszal, soullal, brit rockkal, funkyval ötvözve. Sajnos ugyanebben az évben a reggae-királyt bőrrákkal diagnosztizálták, súlyosbodó betegsége ellenére azonban még 4 évig kitartott: világszerte koncertezett, albumokat vett fel. 1981-ben, Jamaika felé repülve állapota miatt Miamiban meg kellett szakítania útját, kórházba szállították, itt hunyt el május 11-én. Utolsó szavai: „pénzen nem vehetsz életet”.

Vidámabb vizekre evezve, míg élt, Bob Marley kimeríthetetlen energiával terjesztette a Livityt rasztáknak és nem rasztáknak egyaránt, örökségét pedig többek között a júliusi International Reggae Day-en ápolják tovább. A rasztafáriánizmus alapja, az univerzális egység (oneness) mindemellett nemcsak a zenében, hanem a raszta élet más területein is megnyilvánul: áthatja az emberi kapcsolatokat, a kommunikációt, a beszédstílust, az öltözetet, a hajviseletet (természetesen nem a szín számít: szőkén is lehetsz tökéletes raszta), és persze a gasztronómiát is.

A raszta gasztro lényege a természetesség és a beavatkozás-mentesség: mesterséges adalékoktól, kemikáliáktól mentes alapanyagokból készült ételek fogyasztása, melynek logikája, hogy mivel az ember istennel egy, és istent nem mérgezné, így magát és környezetét sem mérgezheti (ugyanez a helyzet a raszta hajjal: a természetbe való beavatkozás-mentesség manifesztációja). Sok raszta vegán, ők csupán növényi eredetű – általában maguk által vagy a közösségben megtermelt – zöldséget, hüvelyest, gyümölcsöt, magvakat fogyasztanak, de vannak olyanok is – mint pl. Bob Marley – akik a növényi táplálékon kívül a halat, tojást is beveszik étrendjükbe. Bár nem előírás a húsmentesség (a raszták elutasítják a beskatulyázást), legtöbbjük kerüli a hús fogyasztását, mivel szerintük az „halott anyag”, mely gátolja a Livity terjedését.

Bob Marley turné közben is igen körültekintően étkezett és rendszeresen fitneszelt, így emlékszik rá egyik szakácsa, Michael „Mikey” Dan Whyte, aki 1973 és ’76 között látta el a reggae-király kulináris igényeit. Bob Marley étlapján zöldségek, olajos magvak, hüvelyesek, gyümölcslevek, dzsúzok, tápláló mag és vörösmoszat-turmixok, többféle zabkása és hal szerepelt. Whyte felidéz egy lóbabból készült „Ital” (a raszta elveknek megfelelő) ragut is, amit finom jamaikai fűszerekkel és kókusztejjel gazdagított, majd párolt kelbimbóval tálalt: ez volt az együttes (Bob Marley & the Wailers) egyik kedvence. Bob Marley az édességet sem vetette meg, de Whyte elmondása szerint soha nem látta őt bolti desszertet enni, inkább készíttetett magának egy igazi jamaikai pudingot, amit a reggae ünnepe alkalmából most Önökkel is megosztunk:

Fűszeres-mazsolás jamaikai puding  

Hozzávalók 8-10 személyre:

• 2 nagy, egészséges édesburgonya (a jamaikai vékony, lila héjú, de ha csak barna héjú, narancs belsejűt találunk, válasszuk a legfrissebbet – lényeg, hogy ne legyen túl puha)
• 2 db 4 dl-es konzerv kókusztej
• 30 dkg finomítatlan, barna nádcukor (vagy melasz) : a cukor mennyisége mindig csökkenthető, az eredeti recepthez képest már levettünk belőle 10 dkg-ot.
• 12 dkg búzafinomliszt
• 9 dkg finomszemű kukoricaliszt
• 1 evőkanál eredeti vaníliakivonat
• 10-15 dkg nagyszemű, sötét mazsola
• 2 evőkanál jamaikai fehér rum a mazsola áztatásához
• 2 teáskanál őrölt fahéj
• 2 teáskanál (lehetőleg) frissen őrölt szerecsendió
• 1,5 teáskanál finomszemű só
• A sütőforma kikenéséhez: kókuszzsír

Elkészítés:

1. A mazsolát áztassuk rumba.
2. A batátákat mossuk, hámozzuk meg, vágjuk negyedekbe, közepes lyukú reszelőn reszeljük egy tálba (ld. a videót).
3. A kókusztejet öntsük egy tálba/kancsóba, habverővel keverjük el benne a nádcukrot és a vaníliakivonatot. Várjuk meg, míg a cukor teljesen felolvad, majd tegyük félre.
4. Egy nagy keverőtálba szitáljuk bele a fahéjjal, sóval, szerecsendióval elkevert búzafinomlisztet és a kukoricalisztet. Az átszitált száraz hozzávalókat jól keverjük össze.
5. Kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra.
6. Az ízesített kókusztejet folyamatos keverés mellett, vékony sugárban öntsük a szárazanyagokhoz. A kókusztejből kb. 1,5 dl-t hagyjunk meg.
7. A simára kevert tésztához kisebb adagokban adjuk hozzá a reszelt édesburgonyát, lépésről lépésre keverjük simára.
8. Tegyük a mixhez a rumban kiáztatott mazsolát: először a tálkában maradt rumot öntsük a tésztához, a mazsolát 1 evőkanál liszttel összekeverve szórjuk bele.
9. Egy megfelelő méretű, mély sütőformát kenjünk ki kókuszzsírral. Öntsük bele a tésztát.
10. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 90 perc alatt készül el, 70 percnél ellenőrizzük, és ha majdnem jó, a tetejét kenjük meg a félretett kókusztejjel.
11. Az ellenállhatatlanul krémesre, karamellesre sült jamaikai pudingot a sütőből kivéve pihentessük 1 órán át, közben – ha még fokoznánk a szinte fokozhatatlant – megkenhetjük karamellöntettel, szórhatunk rá pekándiót, díszíthetjük banánkarikákkal. Enjoy yuh meal!