Általános iskolás koromban Gábor bácsi, a fizika tanár csak úgy osztogatta a citromokat a rendetlenkedő gyerekeknek. Ez a citrom valójában egy jól irányzott koki volt, és azért nevezte el citromnak, mert összehúzza az órán beszélgető gyerekek száját. Gábor bácsit nagyon szerettük ettől függetlenül, mert ezek a kokik játékosak voltak; jó visszaemlékezni. :) A citromot szeretem azóta is, süteményben különösen. Üdeség minden falatban. És nem, nem túl savanyú! Éppen csak annyira fanyar, hogy frissítően hasson a kánikulában. Ha a piskótája habkönnyű, na az már az extra élvezet. Ez a süti pont ilyen, és ettől is eláll a szavad, kokira nincs szükség. :)

Hozzávalók: