Hónapokkal ezelőtt új függőségem kezdődött. Kislányommal minden hétvégén elsétálunk a kedvenc reggelizőhelyünkre valami finomságért. Általában friss péksüteményt választunk a mindig változó, izgalmas napi ajánlatból, és forró csokit hörbölünk hozzá. Egyik nap viszont történt valami: házi vajas keksz érkezett a helyre, amelyet guszta üvegedényből kimérve, dekára lehet vásárolni.

Próbaképp vettünk néhányat. Gyanútlanul leültünk, csak mi, a forró csokijaink és a házi vajas keksz. Belekóstoltunk a kekszbe, és ott, azon a ponton valami megváltozott: szerintem visszavonhatatlanul rákattantunk mindketten. Porhanyós, puha, kellemesen édes, de nem túlságosan, lágy és valami olyan magához édesgetősen finom, hogy azóta a hétvégi forró csoki mellé reggelinek csak ezt választjuk. Egyetlen dolog változott: az alkalmanként vásárolt mennyiség, amely az óvatos néhány szemről mára 20-25 dekára emelkedett. Az ünnepek miatt most ki kellett hagynunk a megszokott reggeli kiruccanást, de vajas keksz elvonási tüneteink lettek, így gyorsan összedobtam egy skót recept szerint készülő, pofonegyszerűt, otthon. Amikor kisült és kihűlt, ugyanolyan áhítattal haraptunk bele, mint a boltban kaphatóra. Ez is isteni lett, akár le is cserélhetnénk a boltban kaphatót, de persze nem tesszük: a csajos reggelizés a kedvenc helyünkön az ünnepek után is közös pont marad. :)

Hozzávalók:

• 2 csésze vaj (szobahőmérsékletű)
• 1 csésze barna cukor
• 4 csésze liszt

Elkészítés:

Géppel keverjük krémesre a vajat a cukorral, majd adagoljuk hozzá a lisztet is. Gyúrjuk masszává, majd nyújtsuk deszkán nagyjából másfél centi vastagra. Tetszőleges kiszúróval vághatjuk, majd papírozott tepsiben kb. 20 perc alatt készre sütjük, de a lényeg, hogy halvány világosra. Porcukorral hintsük meg finoman.

Forrás: http://rasamalaysia.com