A feszültség mestere az asztalnál sem volt könnyű eset: Hitchcock-nap alkalmából kedvencét, a „Fogjunk tolvajt!” c. romantikus thrillerben szereplő „Hitchcock-pitét” ajánljuk erős idegzetű gasztrokalandorok számára.
Nagy pályát írt le a filmművészet egyik sztárja szülővárosától, az angliai Leytonstone-tól Los Angelesig, ahol 1979-ben, 80 évesen az Amerikai Filmintézettől életműdíjat kapott, ugyanebben az évben II. Erzsébet pedig lovaggá ütötte. A gyerekkorában túlsúllyal, egyedülléttel küzdő kisfiú valószínűleg nem ezt a jövőt vizionálta magának, de a sors közbeszólt: amikor első munkahelyén, a W. T. Henley’s távirati vállalatnál kezébe kerültek az amerikai filmes magazinok, a lavinát nem lehetett megállítani. Hamarosan saját sztorijai jelentek meg a cég lapjában, a Henley Telegraph-ban.
Alfred Hitchcock filmes karrierje 1920-ban indult, amikor a hollywoodi Paramount Pictures megnyitotta a Famous Players-Lasky Studiót Londonban, itt némafilmes inzertek (a történetbe illesztett címkártyák) szöveges és vizuális tervezésével kezdte, majd hamarosan vezetővé lépett elő. Első rendezése az 1925-ös, brit-német koprodukcióban készült „A gyönyörök kertje” volt, míg az áttörést „A titokzatos lakó” hozta meg számára 1927-ben, mely megalapozta a thriller műfaját és olyan, jellegzetes hitchcocki stíluselemeket vonultatott fel, mint az alaptalanul megvádolt, intrikákba sodródó főszereplő alakja, amiben többen a rendező gyerekkorát, a szülői konfliktusokat, az igazságtalanul kapott büntetéseket látják visszaköszönni.
Alfred Hitchcock (1899-1980)
A némafilmes betörés után az 1930-as években már világhírű alkotásokkal tarolt: az 1935-ös „39 lépcsőfokot” és az 1938-as „Londoni randevút” máig a 20. század legjobb brit filmjei között tartják számon, utóbbi felkeltette Hollywood érdeklődését is, úgyhogy Hitchcock 1939-ben Amerikába szerződött. Pályája itt teljesedett ki: 60 év alatt 50 filmet rendezett – többségükben egy pillanat erejéig meg is jelent –, filmjeit 46-szor jelölték Oscarra különböző kategóriákban, melyből hatot nyertek el, ő maga „legjobb rendezőként” ötször kapott jelölést. Hollywood csillagaival dolgozott (Cary Grant, Ingrid Bergman, James Stewart, Grace Kelly), akik képesek voltak filmvászonra vinni azt, amit egyes kritikusok hitchcocki „organizmusként” definiálnak: összetett, feszültségekkel, szimbólumokkal teli karaktereket és történeteket.
Akár a munkában, Hitchcocknak a konyhában is megvoltak a maga kőbe vésett szokásai. A lightnak épp nem nevezhető angol étrendhez szokott filmes Hollywoodba saját szakáccsal, angol szalonnával és doveri nyelvhallal bőségesen felpakolva érkezett – 1939-ben a LIFE, a vezető amerikai stílusmagazin nem véletlenül hívta „Anglia legjobb és legnagyobb rendezőjének” (England’s best and biggest director).
Hitchcock apja a kelet-londoni Leytonstone-ban csemegeboltot vezetett, talán ez alapozta meg a rendező szoros kapcsolatát a gasztronómiával. Az étel több filmjében fontos elemként jelenik meg: a „Fogjunk tolvajt!” c. thrillerben Grace Kelly és Carry Grant a Riviérán piknikeznek, „Az ember, aki túl sokat tudott”-ban Jimmy Stewart egy marokkói tagine-nal kerül közelebbi kapcsolatba, Ingrid Bergmant kávéval mérgezik a „Forgószélben”, az 1972-es „Téboly” sorozatgyilkosa pedig egy köztiszteletben álló gyümölcskereskedő: a fekete humorral fűszerezett film egyik jelenetében a nyomozó felesége emberi testrészekre emlékeztető cordon bleu-t szolgál fel férjének, amitől az menthetetlenül rosszul lesz… Hitchcock életművének legemblematikusabb gasztro-párbeszéde pedig sokak szerint szintén 1946-os mesterművében, a „Forgószélben” (Notorious) hangzik el egy szenvedélyes csókjelenet közben Ingrid Bergman és Cary Grant között (ld. a videót 21.55-től>>).
A Hollywoodban nagy ínyencként számon tartott rendező kedvenc éttermében, a Dave Chasen’s-ben állítólag mindig ugyanazt: 5,50 dolláros dupla bélszínt fogyasztott, amit szigorú instrukciói alapján készült pezsgőpunccsal öblített le. A hitchcocki kulinária rajongói számára 2008-ban a Cahiers du Cinéma gondozásában megjelent gasztrokönyv a rendező 80 kedvencét mutatja be a „Marnie”-féle (1964-ben forgatott filmje) pekándiós pitétől az 1958-as „Vertigóban” felbukkanó marylandi pulykáig.
Hitchcock-nap alkalmából, amit minden évben március 12-én tartanak az USA-ban (állítólag azért, mert 1979-ben ekkor közvetítették életműdíj-átadóját) a lotaringiai pite (quiche Lorraine) félelmetesen finom interpretációját ajánljuk, pontosan úgy, ahogy azt a rendező szerette.
A „Hitchcock-pite” az 1955-ös „Fogjunk tolvajt!” (To Catch a Thief) egyik jelenetében tűnik fel: ezzel kápráztatja el a Nizzában nyugdíjba vonult, „Macska” néven ismert betörő (Cary Grant) egy gyémántlopási ügyben őt felkereső biztosítási ügynököt. Az ebéd során mintegy mellékesen elmeséli vendégének, hogy a pite kiváló tésztáját habkönnyű kezeiről híres házvezetőnője készíti, aki a második világháborúban e finom kezekkel úgy fojtott meg egy német tábornokot, hogy annak egy hang sem jött ki a torkán… Vigyázat: nemcsak gyémántok után kutató ügynökök, de tavaszi böjtöt tartók számára is a rettegés magasfoka a kompozíció.
Hitchcock-pite
Hozzávalók a tésztához:
- 2 bögre (kb. 240 gramm) búzafinomliszt
- 1/2 bögre (kb. 113 gramm) hűvös vaj
- 1 tojássárgája
- 1/4 pohár hideg víz
A töltelékhez:
- 2 közepes méretű, finomra vágott vöröshagyma (a recept itt eltér a lotaringiai pitehagyománytól, hagymát ugyanis itt nem használnak, Elzászban viszont igen)
- 15-20 dkg sonka, kis kockákra vágva (a receptben sonka szerepel, tradicionális francia verziókban füstölt szalonna)
A tölteléket összetartó krémhez:
- 4 tojás
- 1 csipet só
- 1 csipet őrölt chili
- 1 csipet frissen reszelt szerecsendió
- 2 bögre (kb. 4,7 dl) langyos, magasabb zsírtartalmú tej
Elkészítés:
- A lisztet öntsük mély tálba, tegyük bele a vajat, alaposan morzsoljuk össze.
- A morzsához tegyük a tojássárgát és a hideg vizet. Gyúrjuk meg a tésztát, formázzuk labdává, fóliázzuk le, majd pihentessük hűtőben 30 percig.
- Amikor letelt, lisztes felületen nyújtsuk ki, tekerjük fel a nyújtófára és terítsük egy lapos, recés szélű piteformába. A tészta alját, szélét nyomkodjuk a formához, a túllógó részeket vágjuk le. Villával szurkáljuk meg az alját, végül tegyük vissza +30 percre a hűtőbe.
- A hagymát vágjuk finomra, kevés vajon, alacsony lángon pároljuk meg, közben a sonkát kockázzuk fel (a zsírosabb részeket vágjuk le).
- A sütőt melegítsük elő 190 fokra.
- Vegyük ki a tésztát a hűtőből, az aljára tegyük a párolt hagymát, szórjuk rá a sonkát.
- „Krém”: egy lábasba üssünk 4 tojást, ízesítsük sóval, chilivel, szerecsendióval, helyezzük a tűzhelyre alacsony lángra, folyamatosan kevergetve öntsünk hozzá 2 bögre langyos (nem forró) tejet. Várjuk meg, míg a custard laza, krémszerű állagot ölt, így öntsük a pitébe.
- Előmelegített sütőben kb. fél óra alatt süssük aranybarnára. Adrenalinban gazdag gasztroélményeket!
TálalásTipp: a Hitchcock-pite tökéletes társa a friss, fehér balzsamecetes zöldsaláta és egy pohár zamatos, száraz fehérbor.
TavaszTipp: készíthetjük sonka nélkül, a vöröshagymát vékonyra szelt, párolt póréhagymára cserélve. A krémet bolondíthatjuk friss zöldfűszerekkel és 1-2 evőkanál fűszersajttal.