Kultúrmetélt

2021. 02. 22.

Tiropita-terápia: böjtölj görög módra!

Február 17-én beütött a 40 napos nagyböjt: semmi vész, a dolog lehetőséget nyújt arra, hogy komfortzónánkat elhagyva húsmentesen gasztrokalandozzunk. Az biztos, hogy egy falat tiropitáért – görög sajtos lepényért – Jézus is sokat adott volna a sivatagban, miközben bolyongott, éhezett, és még a sarkában sompolygó sátánnal is meg kellett küzdenie…

tiropita02.jpg

Böjti puristák talán felszisszennek a „sajtos” hallatán, hiszen egy kristálytiszta nagyböjtben nincs helye állati eredetű élelmiszereknek: tejterméknek, tojásnak és persze húsnak – hagyományosan kivételt képeznek a halak, különösen a szerény szardella, szardínia, makréla és más nem túl arisztokratikus egyedek, melyek hosszú évszázadokon át szolgáltatták a böjti menü bázisát a húsvétot korgó gyomorral várók számára. (A tradíció szép példája a tojásmentes, kapri- és olívabogyóval, fenyőmaggal, szardellával és vermicellivel készült nápolyi specialitás, a frittata di scammaro).

A húsvét előtti, a vasárnapokat nem számítva 40 napos nagyböjtben ma már a hús-, az alkohol- és a túlzott cukorfogyasztás mellőzésén túl semmi sem kötelező, elmúltak az idők, amikor a szabályok megszegéséért egyes uralkodók halálbüntetéssel riogattak, mint pl. Nagy Károly a 8. században. Egyeltalán, a böjt maga valószínűleg a keresztény püspökök által i.sz. 325-ben tartott első nikaiai zsinaton rögzített kötelezettség lett a hívek számára, az ezt megelőző időkben „nagyböjtnek” nem igazán van nyoma – rövidebb, periodikus böjtöknek inkább, mint pl. a keresztelés előtti önmegtartóztatás.

Máté, Márk és Lukács evangéliuma alapján, miután Jézust János megkeresztelte a Jordán vizében – bizonyos nézetek szerint ekkor egyesült a szentlélekkel –, a lélek által hajtva a Júdeai-sivatagba távozott, ahol 40 napig fedél nélkül, vadak között, éhkoppon élt, egyedüli társa pedig nem más, mint a sátán volt, aki „minden elképzelhető módon” – az evangéliumok szerint háromszor – megkísértette. Jézus azonban ellenállt a hitét, küldetéstudatát, érzékeit (?) bombázó támadássorozatnak, végül pedig spirituálisan kiteljesedve tért vissza Galileába, hogy beteljesítse sorsát.

A jelenlegi álláspont, hogy Jézus tevékenységét i.sz. 27-29 környékén kezdte, halála pedig valamikor i.sz. 30-36 között következhetett be. Ezután bonyolult, sok veszélyt és kihívást rejtő időszak köszöntött a keresztényekre: az új hitnek számos ága, interpretációja, közössége volt a Római Birodalomban, de mivel egyöntetűen nem voltak hajlandók a római isteneknek áldozatot bemutatni, üldözték, kínozták őket (a megpróbáltatások mértéke máig vitatott), míg a 300-as években hirtelen fordult a kocka. A hagyomány szerint I. (Nagy) Konstantin császár i.sz. 312-ben, a Milvius-hídi csata előtt az égre pillantva látomást látott: a napban egy égő kereszt tündökölt az „In hoc signo vinces” (e jelben győzni fogsz) felirattal, és mivel tényleg győztesen került ki a harcból, a történtek hatására egy évvel később, a tárcsászárával, I. Licinusszal Mediolanumban (mai Milánó) kiadott ediktumban a kereszténységet más vallásokkal együtt a Római Birodalomban hivatalosan elismert, szabadon gyakorolható vallássá nyilvánította, valamint ő is (rossznyelvek szerint ugyan csak halálos ágyán) megkeresztelkedett.

first_council_of_nicea_325_1590.jpgAz első nikaiai zsinat (16. századi freskó a vatikáni Sixtus-kápolnából)

A keresztény közösségek nézeteltéréseinek rendezésére – merthogy az idők során ezek is gyűltek – szintén Konstantin hívta össze az első nikaiai zsinatot i.sz. 325-ben, ahol a résztvevő kb. 250-300 püspök szavazással döntött bizonyos filozófiai kérdésekről Jézus lényegét illetően – a heves vita egyes források szerint tettlegességbe fordult, amikor a később Szent Miklósként, alias Mikulásként nagy karriert befutó görög püspök állítólag felpofozta az ellentétes nézeteket valló Arius alexandriai presbitert. Jézus mibenléte mellett napirenden voltak olyan technikai kérdések is, mint a messiás halálának és feltámadásnak (húsvét ünnepének) időpontja, amit végül a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnapra tettek.

A nagyböjtöt minden keresztény felekezet máig tartja: a katolikusok, protestánsok, nyugati ortodoxiához tartozók 40 napig böjtölnek hamvazószerda és húsvét között, csupán a húsvétvasárnapot megelőző 3 szent nap (triduum sacrum) programja kissé eltérő. A szent napok nagycsütörtök este, az utolsó vacsora emlékére tartott misén/istentiszteleten kezdődnek, nagypénteken Krisztus kálváriájára és keresztre feszítésére emlékeznek, míg nagyszombat – amikor Jézus holtan feküdt sziklasírjában – estéjén már a fényé, a tűzé a főszerep, ugyanis a hagyomány szerint szombatról vasárnapra virradóra támadt fel, egyben ez a böjt utolsó, 46. napja. Az élet feléledő tüzét régebben őrizte a gasztrohagyomány: a húsvéti ételeket a nagyszombat este megszentelt tűz parazsából éleszett „új tűzön” készítették.

nazaret_sziklasir.jpgJézus-korabeli sziklasír a próféta szülővárosában, Názáretben (unsplash.com)

A keleti (bizánci) ortodoxiában 7 hétig böjtölnek, az önmegtartóztatásra vonatkozó szabályokat általában szigorúbban tartják, mint nyugaton: az ortodox közösség számára ez a befelé fordulás, elmélyülés, önkénteskedés, adományozás és a „jó tettek” időszaka. Az alexandriai, kopt, etiópiai, eritreai keresztény gyülekezetekben pedig nem kevesebb, mint 55 napot tesz ki a böjt, ami alatt szigorúan tartózkodni kell a húsféléktől, tojástól, tejtermékektől, alkoholtól, szexuális élettől, valamint – a muszlim ramadánhoz hasonlóan – enni és inni csupán délután 3-tól lehet. A böjt eme ősi módja egyébként hazánkban is ismert volt: a ramadánnal megegyező módon, napkeltétől napnyugtáig tartó böjtölést „negyvenelésnek” hívták.

Vasszigorral vagy lazábban, a télvégi böjt, melynek időpontja egybevág a természetes táplálékok szűkösségével, nemcsak megvonást, de inspirációt is jelenthet: önmagunk korlátozásával, farsangkor kitombolt vágyaink, érzékeink – köztük az izgató cukros, zsíros ízek – limitálásával figyelmünket is áthangolhatjuk, fókuszt válthatunk. Mahatma Gandhi, indiai békeharcos és spirituális vezető szerint az ételre csupán mint tápanyagforrásra kell tekinteni, megfosztva azt minden érzelmi, élvezeti apsektusától. Bár az indiai tejsütinek, a doodh ka pedának állítólag még ő sem mindig tudott ellenállni, a szellemi állapot, melyben nem az ízektől várjuk az élményt, hanem gondolataink zavartalan zajlásától, így év elején hasznos lehet. Jézus egyébként igen megengedő volt a szigorú zsidó gasztronómiai szabályok tekintetében, amiért támadták is: Kívülről semmi sem kerülhet az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.” – szól a híres, neki tulajdonított idézet Márk evangéliumából.

Mivel a kellő mennyiségű proteint, szénhidrátot, vitamint és ásványt a 40 nap alatt is biztosítani kell a szervezet számára, böjtnyitó gasztrokompozícióként egy népszerű görög ínyencséget: tiropitát, azaz sajtos lepényt ajánlunk. Bár Etiópiában vagy Eritreában biztos büntibe kerülnénk érte, hazájában, Görögországban a különböző leveles tésztás finomságok a böjti naptár elengedhetetlen kellékei, legalábbis a komfortböjtölő többség számára (a kisebbség a hús mellett a tojást, tejtermékeket, halat és az alkohol minden fajtáját lehúzza az étlapról, sőt, van aki az olívaolaj-fogyasztást is limitálja, így marad a bab, a csicseriborsó és a zöldség).

Ahány ház, annyi tiropita: a lepény készíthető klasszikus tojásos-fetás vagy 3 sajtos (fetából + 2 másik sajtból) készült töltelékkel, ropogós filo-lapokba bugyolálva. Süthető egyben, kerek sütőformában és egyenként kisebb háromszögekbe hajtva is, utóbbi „tiropitakia” néven fut. „Kasseropitaként” szintén találkozhatunk vele, ha a görög és a török konyhában is kedvelt kasseri-sajtos interpretációval hozott össze minket a szerencse.

Háromsajtos tiropita 8 személyre

tiropita01.jpg

Hozzávalók:

  • 10 db prémium minőségű filo (rétestészta, blätterteig) lap
  • 30 dkg morzsolt feta
  • 10 dkg frissen reszelt, ízes keménysajt (kefalotiri, parmezán, Grana Padano…)
  • 10 dkg érett Gouda
  • 1 kis doboz görög joghurt vagy tejföl
  • 2 nagy, friss tojás, felverve
  • 2 evőkanál apróra vágott zöldfűszer (petrezselyem/kapor/menta – télvégi időszakban pár csipet szárított is megfelel)
  • Extra szűz, lehetőleg görög olívaolaj
  • Frissen őrölt feketebors ízlés szerint
  • 1 csapott evőkanál szezámmag

Töltelék-variáció:

  • 30 dkg feta
  • 4 felvert tojás
  • 3-4 evőkanál cottage cheese
  • 20 dkg görög krémsajt
  • + fűszerek

Elkészítés:

  1. A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
  2. A réteslapokat 4-5 órával használat előtt vegyük ki a hűtőből, hagyjuk szobahőmérsékletűre
  3. A fetát morzsoljuk egy tálba, öntsük rá a felvert tojást, keverjük össze. Reszeljük hozzá a másik 2 sajot, tegyük bele a görög joghurtot/tejfölt, keverjük simára. Fűszerezzük zöldfűszerekkel, feketeborssal ízlés szerint (a sóval vigyázzunk, mert a sajtok is sósak). A mixet fél órára tegyük hűtőbe.
  4. A sütőforma alját és oldalát kenjük ki olívaolajjal. Helyezzünk bele 1 tésztalapot, ezt is kenjük meg vékonyan olívaolajjal. Ismételjük meg a műveletet 6 db réteslappal: ők alkotják majd a tiropita alját, oldalát. (A forma szélén túllógó tésztarészeket vágjuk le, a következő lépésben ezeket is a töltelékre helyezthetjük.)
  5. Az előkészített pitába öntsük bele a tölteléket, a tetejét simítsuk el. Tegyük rá a maradék 4 filo-lapot, mindegyiket kenjük meg olívaolajjal. Ha kész, a tészta túllógó széleit sodorjuk be. Ha kerek sütőformát használunk, egy éles késsel a forma tetejétől az aljáig – a sodort szélt kihagyva – karcoljunk bele keresztet, majd átlósan is ismételjük meg, így 8 „szeletet” kapunk (csak karcoljunk a tiropita tetején, nem kell a tésztát mélyen bevágni).
  6. A pita tetejét kenjük meg vékonyan olívaolajjal, spricceljük rá pici vizet, szórjuk meg szezámmaggal.
  7. 180 fokos sütőben süssük 45-50 percig, szép aranybarnára. Langyosan tálaljuk. Inspiráló böjti gasztroélményeket!
Ez is érdekelhet
Minden jog fenntartva! Gyermelyi Zrt. 2021