Régebben valahogy sosem szerettem a gyümölcskenyereket. Ha meghallottam ezt a szót, azonnal egy dolog jelent meg a fejemben: a klasszikus aszalt gyümölcsös, mazsolás (na, azt meg ki nem állhatom), jellegzetesen túlédesített "ragacssüti", ami ahhoz túl száraz, hogy finom nasiként gondoljak rá, ahhoz viszont túl édes, hogy kvázi valóban kenyér legyen – tehát amire elvileg még kenni is lehetne/kellene valamit. Lekvárral nyilván nem próbálnám meg, hogy még egyet csavarjunk az egyébként is elképzelhetetlen édes ízen, esetleg vajjal/vajkrémmel még különleges lehet, de úgy sem az igazi. Ha hasonlóképpen nem kedveled (illetve kedvelted eddig) a gyümölcskenyereket, na, akkor ez a mostani kedvedre válik majd, mert ha megsütöd, egy ízében és textúrájában könnyebb, aszalványoktól mentes, ám dióban gazdag finomságot kapsz. Most a karantén ideje alatt egyébként is sokan sütnek kenyeret, hát épp ez a szépség maradna ki? :)

Hozzávalók a recept szerint:

• 2 csésze liszt (akár zabpehelyliszt)
• ¼ csésze cukor (őszintén? én kihagytam, elég a banán édesítőnek, gondoltam, és igazam lett)
• 1 teáskanál só
• 3 nagyon érett banán összetörve
• ¼ csésze görög joghurt
• 2 nagy tojás
• ¼ csésze növényi olaj
• 1 csésze apróra vágott dió
• 1 tasak sütőpor

Elkészítés:

Egy nagy tálban keverd össze a lisztet, cukrot (ha használsz), sütőport és sót. Egy különálló tálban keverd el a pépesített banánt, a tojást, a görög joghurtot, a növényi olajat és a vanília kivonatot. Elegyítsd a nedves összetevőket a száraz összetevőkkel, és addig keverd, amíg össze nem áll. Az apróra vágott diót beleszórhatod, de hagyj a tetejére is. Öntsd a masszát kivajazott/lisztezett szilikon kenyérformába, és szórd meg maradék dióval a tetejét. Süsd 180 fokon kb 50 percig, tűpróbáig. Ha kész, kávéhoz isteni, egyáltalán nem túl édes, hanem pont jó, de szerintem simán jó vajjal/natúr vajkrémmel is, próbáld ki. :)

Forrás: justataste.com