Esznek rendesen, mégis karcsúak, energikusak – mi a francia nők titka? Életmódtippek azoknak, akik utálnak fogyókúrázni, nincs idejük edzőteremre vagy épp a változatos, minőségi táplálkozásra szeretnék rászoktatni gyermeküket. Kiderül, mit jelent a „csak 3 kanál”-módszer és a „nem diétázni, odafigyelni” fogalma francia módra.

Justine New Yorkban végzett francia ruhatervező, aki 2015-ben dobta piacra saját kollekcióját. Jelenleg Berlinben él, online áruházat vezet és YouTube-csatornáján osztja meg gondolatait stílusról, öltözködésről, sminkről, trendekről. Mint mondja, francia lévén rengeteget faggatják a „francia” táplálkozásról, különösen arról, mi a párizsi nők „titka”, hogyan tudják az évek múlásától függetlenül megőrizni karcsúságukat. Fotoszintetizálnak? Mint kiderül, egyeltalán nem: franco-gasztrotippek 16 pontban:

1. Sok gyümölcs és zöldség, hogy meglegyen a napi vitamindózis. Lehet nyers, párolt, dzsúz vagy smoothie: lényeg, hogy folyamatosan biztosítsuk az energetizáló vitaminokat. Ahogy Justine mondja, napi 12 adag vitamin francia körökben már jónak számít (kis mennyiségekre, egy-egy darab gyümölcsre, zöldségre, 1 pohár turmixra gondoljunk).

2. Házias ételek friss alapanyagokból, melyek beszerzése, előkészítése, feldolgozása mind az étkezés, az együttlét, az élvezet része. A lehető legkevesebb iparilag feldolgozott élelmiszer használata (Justine gyerekkorában maximum a kukoricát vették konzervként, a többi hozzávalót frissen dolgozták fel, mikrójuk sem volt, naponta főztek).

3. Vásárlás rövid távon, nincs tárolás, spájzolás. Mivel sok alapanyag, így a hús, a tej, a zöldség- és gyümölcsfélék csak pár napig őrzik meg frissességüket, a franciák Justin elmondása szerint csak vacsorára, hétvégére vagy a következő pár napra szerzik be a szükséges élelmiszereket a boltban/piacon. Így lehetőség nyílik a legmagasabb minőség kiválasztására és feldolgozására: egészséges, színvonalas táplálékbevitelre nap mint nap. A „termelői piac” országszerte nagy tiszteletnek örvend: a franciák tényleg törekszenek arra, hogy a szezonális kínálatból a lehető legjobb kerüljön az asztalukra.

4. No hozzáadott cukor. Figyelnek rá, hogy a boltban megvásárolt élelmiszerek ne tartalmazzanak hozzáadott cukrot – a napközbeni gyümölcsbevitel cukortartalma egyébként is tökéletesen elegendő, ráadásul a növényi rostok természetes módon lassítják a cukor felszívódását. Justine szerint, bár a párizsi cukrászda (pâtisserie) a francia filmek kedvelt hangulati eleme, a franciák egyeltalán nem esznek annyi édességet. Érdemes megjegyezni, hogy az e cukrászdákban sorakozó fantasztikus falatkák már csak méretüknél fogva sem jelentenek túl nagy veszélyt, ha olykor megkívánjuk őket.

5. Gasztronómiai nevelés: Justine elmondása szerint a franciák nagyon ügyelnek arra, hogy gyermekeiknek a kezdetek kezdetétől jó táplálkozási mintát, megfelelő gasztronómiai útmutatást nyújtsanak. Az alapelv: „Egyél mindenből egy keveset, nincs édesség, nincs étkezések közötti nassolás, sem szénsavas üdítők” – mondja. Kiskorában, amikor nem akart megenni valamit, édesanyja a „3 kanál, hogy megszeresd”-módszert alkalmazta, hogy hozzászokjon az új hozzávalóhoz/ízhez/ételhez. Bizonyos alapanyagok és ízek szeretete (édes, zsíros) velünk születik, bizonyos ízeket (savanyú, keserű) viszont „meg kell tanulnunk szeretni”, mivel ezek a – gyerekek számára természetes kódként „veszélyt”, „mérgezőt”, „éretlent” jelentő ízek – is fontos vitaminokat, ásványokat, tápanyagokat hordoznak. Amennyiben a hozzászokás elmarad, e tápanyagok hiánya az egészségre később negatívan hathat. Kisgyerekeknél az ízeket, színeket, textúrákat kreatívan kombinálva tudjuk bevezetni az étkezés új elemeit: próbáljunk meg minden érzékszervre pozitívan hatni, a fogásokat izgalmas vörös, narancs, pink kompozícióban kínálni, mindezt lehetőleg biztonságot sugárzó, relaxált, családi környezetben. Az íztanításban az is hasznos fogás, ha a savanykás vagy kesernyés ízeket eleinte édes, gyümölcsös „köntösben” (pl. finom piros gyümölcsökkel keverve) prezentáljuk. Justin szerint az íztanulási folyamat meghatározó szakasza 0 és 7 éves kor között zajlik le, állítólag az ezalatt kialakuló étkezési szokások, preferenciák egy életre meghatározzák ízlésünket, táplálkozásunkat, így egészségünket is. A „3 kanál, hogy megszeresd”-módszer nála tökéletesen bevált: elmondása szerint most, felnőttként sem kívánja a cukros, zsíros ételeket, a gyorskaját, a kólát és társait, és ha épp „kívánós” hangulatban van, akkor is salátákra, gyümölcsökre hajt.

6. Napi négyszeri étkezés: normális, tartalmas reggeli (nem csak egy croissant), ebéd, ami a legmagasabb kalóriatartalmú étkezés és Justine időben is erre fordít a legtöbbet, délután 4 körül pár falat, este pedig könnyű vacsora. Snackelés étkezések között kizárva, de nincs is rá szükség.

7. Étkezésekhez csak víz, édes üdítőitalok kizárva.

8. A táplálkozás: életmód. A francia nők Justine elmondása szerint „nem diétáznak, csak odafigyelnek” (Je fais juste attention...): a gasztronómiai nevelés hozzásegíti őket, hogy egy életre megtanulják, mi a jó nekik. A harmónia és a változatosság alapvető: Párizsban sokkal kevesebb a vegetáriánus és a vegán, mint Berlinben, az ételek magas minősége, változatos összetétele azonban biztosítja a tápanyagok – köztük a növényi eredetűek – optimális bevitelét.

9. Nem evés, étkezés. Ahogy Justine mondja, a franciák számára az étkezés a társadalmi érintkezés egy formája: inkább túlóráznak, de napközben mindenképp elmennek egy órára ebédelni, lehetőleg társaságban. Beszélgetve pedig nem lehet gyorsan enni, ezért folyamatosan heccelik is őt Berlinben: a többiek már rég bedobták az ebédet, míg ő még mindig a gasztrokompozíció alkotóelemei felett mereng… A lassú evés nemcsak szocializáció, egészség szempontjából is pozitív: ha lassabban eszünk, jól megrágjuk az ételt, segítjük emésztőrendszerünket – a szervezetnek egyúttal több ideje marad átélni a telítettség szintjét és így nem visszük be azt a felesleges ételmennyiséget, ami már túltelítettséget okozna (kb. 20 perc szükséges ahhoz, hogy agyunk kibocsássa a „boldog vagyok és jóllakott”-érzést).

10. A tálalás művészete: a franciák szerint 50% élvezet a szájban, 50% a szemben születik. Taszítja őket a homogenitás, egy tányérnak izgalmasnak, összetettnek, csábítónak kell lennie, a különböző színek, rétegek, akcentusok egyben a tápanyagok jelenlétét is jelzik.

11. Kávét feketén, cukor nélkül. Justine elmondása szerint azért is követik a franciák ezt a puritán, kalóriaszegény felfogást, mivel Párizsban nagyon drága a kávé, Berlinben ezzel szemben sokkal olcsóbban lehet egy (feleslegesen) felturbózott latte macchiatóhoz jutni…

12. Nem edzés, lépcsőzés. Tekintve hogy Párizsban a napi 4 óra ingázás otthon és munkahely között sem ritka, a legtöbb párizsinak nem jut ideje edzőterembe járni: az edzés fizikailag nem fér bele az időbe. Párizs zsúfolt és szűk, Justine elmondása szerint mozgólépcsőkre, bicikliutakra se nagyon számítsunk, épp ezért egy átlag munkanapon mindenki kilométereket gyalogol és persze folyamatosan lépcsőzik, a napi kötelező 30 perc mozgást jóval túlszárnyalva. A párizsi nők munkanapokon komplett túlélőfelszereléssel közlekednek: a dizájnos táskákban papucscipők, az irodai szekrényekben magas sarkúk lapulnak, a patikákban vásárolt krémek, sminkszerek, parfümök biztosítják a folyamatos ápoltságot és frissességet, valamint, hogy egy irodai outfitből villámgyorsan csodás éjjeli pillangóvá lényegüljünk át.

13. Nem, a francia nők nem a dohányzástól karcsúak. Igaz, többen dohányoznak Franciaországban, mint pl. az USA-ban, ennek ellenére Justine szerint a francia nők vitalitásának záloga a folyamatos aktivitás, a sok munka és – a sok stressz. Párizsban az intenzív verseny miatt nehezebb megtartani egy pozíciót, mint az ország más részein, a mindennapok stresszfaktora magas, és ez rengeteg kalóriát éget el.

14. Kényes téma: a napi 1 pohár vörösbor. Két bortermelő bácsikával megáldva ugyan vigyáznia kell, mit mond, Justine mégis bevallja: nem mindenki iszik bort Franciaországban, valaki például a sört preferálja. Az ő kedvence történetesen a tiszta víz, bort csak különleges alkalmakkor fogyaszt: nyáron fehéret, húsokhoz vöröset, halhoz fehéret, stb. A mennyiség és a minőség persze a borkedvelő franciáknál is első számú szempont.

15. A végére hagytuk a francia nagymamák aduászát: a levest. Franciaország kétségtelenül leves-nagyhatalom, az emberek Justine elmondása szerint napi szinten fogyasztanak különböző gazdag, zöldséges leveseket, a nagymamák pedig vallják, hogy unokáik akkor lesznek erősek és egészségesek, ha minden nap megeszik a leves-adagjukat. Ha pedig valaki arról panaszkodik, hogy nem járt sikerrel valamiben, a franciák ezzel a mondással reagálnak: „gyerekkorodban biztos nem ettél elég levest”.

16. A sok pozitívum ellenére Justine hangsúlyozza, hogy hazája nem az egyetlen egészséges ország, más kultúrák szokásaiból is meríthetünk. Itt van például a sokat emlegetett Japán a maga halaival, szójaszószával, Okinava szigetével – ahol a „szuperszeniorok” élnek –, de Skandinávia sem marad alul északi gasztronómiájával és állandóan bicikliző, fitt, formás combú hölgyeivel…

Összességében: a test Justine szerint nem szereti a „drámát”, így a fogyókúrát sem, ami jó neki, az a kiegyensúlyozottság, a rutin, a harmónia. Ennek szellemében érdemes mindennapi táplálkozásunkat kialakítani: egyszerűen, természetesen, helyi forrásokból, a lehető legmagasabb minőségben.