Bármily meglepő, a gin-toniknak is van világnapja, mégpedig egy floridai hölgy emlékére, aki élete végén teáscsészéből kortyolgatta a kórházba legnagyobb diszkrécióval becsempészett kedvencét. Íme, a híres koktél története, malária elleni védekezésben játszott szerepe, tökéletes receptje és modern verziói, gasztrokalandoroknak pedig egy fergeteges gin-tonik süti őszi napokra.

A gin-tonik világnapot egy brit-amerikai házaspár, Jayne Withers és Michael Clifford alapította barátjuk, Mary Edith Keyburn emlékére, aki 2010. október 19-én, 95 évesen hunyt el. A stílusos floridai hölgy kedvenc koktélja a gin-tonik – vagy ahogy az USA-ban hívják: gin and tonic, „G & T” – volt, amit a szigorú kórházi szabályok miatt utolsó napjaiban vizespalackban csempésztek be neki, a feltűnés elkerülése végett pedig teáscsészéből fogyasztott el. A gin-tonik nap eseményeiben tavaly 25 ország vett részt, a járványhelyzet miatt idén azonban leginkább otthoni kompozíciókkal, virtuálisan szálltak ringbe az ital rajongói (>>).

Kis koktéltörténelem

A „gin and tonic” az egyik legklasszikusabb koktél, mely az 1700-as években a Brit Kelet-indiai Társaság: a világon egyedülálló előjogokat élvező kereskedelmi részvénytársaság berkeiben született meg. A londoni kereskedőkből alakult cégnek először 1600-ban I. Erzsébet adott kereskedelmi monopóliumot Indiára és a mai Indonéziára, vagy, ahogy utóbbit akkor hívták: a „Kelet-Indiákra” vonatkozóan – Indonéziában azonban a briteket a hollandok háttérbe szorították, így teljes egészében Indiát, főleg a dúsgazdag észak-indiai Mogul Birodalmat vették célba. A társaság 1612-ben kapta meg a Mogul Birodalom kincseire: fűszerekre, köztük az aranyat érő feketeborsra, selyemre, luxustextíliákra a kizárólagos kereskedelem jogot, az üzleti ambíciókért a helyiek súlyos árat fizettek: az észak-indiai régiót rövid idő alatt hatalma alá hajtó Kelet-indiai Társaság a társadalmi problémákkal, nélkülözéssel, éhínséggel nem foglalkozott (1769-70-ben a lakosság harmada halt éhen), végül katonai erővel nemcsak a gyarmattá alacsonyított Mogul Birodalom, hanem egész India ura lett. Több korrupciós botrány és az 1773-ban a társaság működését szabályozó törvény megszületése után a kereskedelmi monopóliumot a brit parlament 1813-ban visszavonta, az 1857-ben kitört szipojlázadás: India első függetlenségi felkelése miatt 1873-ban a Brit Kelet-indiai Társaság pedig végleg megszűnt – felhalmozott vagyonát a az Egyesült Királyság vette át.

Szerepcsere: a Brit Kelet-indiai Társaság egy tisztviselőjéről, Kolkata (Kalkutta) polgármesteréről - valószínűleg William Fullertonról - készült 18. századi festmény

Fénykorában a társaság rengeteg embert foglalkoztatott 2 kontinensen, az üzlet folyamatosságát azonban állandóan veszélyeztette a trópusokon ki-kitörő malária. Az 1700-as években egy skót orvos, bizonyos George Cleghorn a természetes formájában malária ellen régóta alkalmazott kinint javasolta a Kelet-indiai Társaság problémáinak megoldására. A kinin a morfinnal, kapszaicinnel, kodeinnel, nikotinnal, LSD-vel, papaverinnel együtt az alkaloidok (az élővilágban elterjedt nitrogéntatartalmú, másodlagos anyagcseretermékek) családjába tartozó vegyület, amit először 1820-ban izoláltak az Ecuadorban és Peruban őshonos „kínafa” (Cinchona, jezsuitakéregfa) kérgéből. A hatóanyagot a Dél-Amerikában hódító európai gyarmatosítók az 1630-as évektől használták malária ellen, az óhazában, Spanyolországban először pedig jezsuita misszionáriusok mutatták be 1836-ban „polvo de la condesa” (a grófnő pora) néven. Az elnevezés onnan ered, hogy a hagyomány szerint a perui alkirály feleségét, Ana de Osoriót, Chinchón grófnőjét egy kecsua sámán gyógyította ki a maláriából porrá tört kininporral vagy kininteával. A kinin, mint hatóanyag jelenleg a WHO alapvető gyógyszereinek listáján szerepel.

A Brit Kelet-indiai Társaság által használt, vízzel kevert gyógyászati kininpor viszont olyan keserű volt, hogy az 1800-as évek elején a trópusokon állomásozó brit katonák elkezdték cukorral és szódavízzel keverni: így született meg a „tonic water”, mely palackozva először 1858-ban került forgalomba. Míg a gyógyászati kinin nagy tételben tartalmazta az alkaloidot – malária ellen 8 óránként, testsúlykilogrammonként 10 mg kinin bevétele javasolt –, a napjainkban ismert tonikokban literenként csupán 83 mg kinin engedélyezett, mely leginkább a kesernyés íz előidézésére elegendő.

Az említett tonic water alapját képező szódavíz feltalálása szintén a gyarmatosítások és a felvilágosodás korába nyúlik vissza: 1767-ben Joseph Priestly angol filozófus, kémikus, feltaláló (az oxigén és 9 másik gáz felfedezője, a fotoszintézis kutatója) egy sörfőzdében felakasztott a fermentációs kád fölé egy vödör vizet, mely másnapra buborékossá vált. A dolog nem hagyta nyugodni, további kísérleteket folytatott, és 5 évvel később megjelentetett egy írást a víz karbonizálásáról, amit a benne oldott kénsav és mészkő keverékével ért el. Eredményeit a 18. század végén a tudományok, különösen a kémia iránt érdeklődő német-svájci üzletember (eredetileg órakereskedő) Johann Jacob Schweppe dolgozta tovább, és dobta piacra sikerrel az első szénsavas ásványvizet.

Trendi gin-tonik naranccsal, kakukkfűvel

Míg a „gin and tonic” születésének pontos ideje a történelem homályába vész, az biztos, hogy pályafutását az Indiában szolgáló britek indították el az 1800-as évek elején, amikor a tonic watert sok jéggel, ginnel és némi lime-mal keverve igyekeztek élvezhetőbbé tenni (próbálkoztak különféle édes likőrborokkal is, de a nehezebb verziók talán a klíma miatt sem váltak népszerűvé). A könnyed, üdítő koktél – mely sokat javított a rosszhírű gin image-én – az idők során meghódította Viktória királynő birodalmának fényes szalonjait és az egész világot. A klasszikus gin and tonic (G & T) máig csupán 3 összetevőből áll, készítésének menete pedig:

1. Egy magas, vastag falú, 2,4-3,5 dl-es poharat (ún. highball glass) töltsünk meg jó adag jégkockával vagy tört jéggel.
2. Öntsünk a jégre egy adag minőségi, lehetőleg gyógynövényes-citrusos ízvilágú gint (pl. Plymouth vagy Sipsmith),
3. Majd erre valódi kinintartalmú tonikot, akár egy koktélkanálon lefolyatva, hogy az italok ne keveredjenek. A gin és a tonik aránya lehet 1:1 (kemény koloniális élmény), 1:3 (elegáns, szalonképes verzió), illetve egyéni ízlésnek megfelelően a kettő között bármi. Ha méricskélni szeretnénk, 60 ml ginhez 120 ml tonikot adjunk a biztos végeredmény érdekében. Az italt ne keverjük.
4. Végül egy lime-gerezdet félig csavarjunk a koktélba, majd dobjuk a pohárba: voilà, már nyúlhatunk is el a kanapén egy finom, őszi sziesztára… (További lehetőség, hogy a lime-gerezddel csak díszítjük a poharat, és vendégeinkre bízzuk, hogy belecsavarják az italba.)

James Bond & mások

Gin-tonikban újjászületve a gin lenézett matróz- és bakaitalból a legkifinomultabb belle époque-beli szalonokat hódította meg, és napjainkban is a világ legkedveltebb koktél-alapanyagai közé tartozik, pl. a 2020-as toplistán 2. helyezett Negroni egyik összetevőjeként. Maga a klasszikus gin-tonik is számos sikkes leszármazottat produkált:

- Ian Fleming James Bond-sorozatának 6. könyvében, a No-ban a híres ügynök Jamaika fővárosában, Kingstonban rögzíti a tökéletes koktélreceptet, mégpedig 1 egész lime levével,

- Angliában „Pink gin” néven fut egy szintén 19. századi koktél, mely Plymouth-ginnel, Angostura-keserűlikőrrel, citromhéjjal és jéggel készül,

- II. Erzsébet kedvenc koktélja 2 rész Dubonnet-ből és 1 rész ginből áll, 2 jégkockával, citromgerezddel: a Dubonnet a franciák válasza a gin-tonikra: a 19. század végén született likőrbort fűszerekkel, gyógynövényekkel és némi kininnel ízesítik

Vintage Dubonnet-plakát

- Napjaink színes koktélvilágában a gin-tonik interpretációknak pedig csak fantáziánk szab határt: létezik citrusokkal, gyógynövényekkel, bodzával, feketeborssal, eperrel, áfonyával, csillagánizzsal, rozmaringgal, grapefruittal, kapribogyóval és uborkával bolondított verzió

- A legharmonikusabb gin-koktélok azonban hamar kiemelkednek a kreativitás tengeréből, mint pl. az időtlen Parisien, melynek összetevői: száraz vermut, gin, crème de cassis (feketeribizli-likőr) és citromhéj; vagy az elmúlt évek északolasz sztár-aperitívója, a Negroni (1/3 Campari, 1/3 gin, 1/3 édes vermut, jég, narancshéj)

- A pezsgő vagy prosecco-tartalmú szörbet-koktélok külön kategóriát képviselnek, bennük az izgalom kedvéért szintén ott bújik egy kis gin (ill. vodka, ízléstől függően)

És ha eddig a gin-tonikot csak pohárban tudtuk elképzelni, hát ideje tágítani kulináris perspektívánkat: bár láttán a gyarmatokon szolgáló katonák valószínűleg magasra húznák a szemöldöküket, de igen, 2020-ban ilyen is van: íme, a gin-tonik süti receptje:

Hozzávalók 8 személyre:

• 25 dkg sótlan, szobahőmérsékletű vaj
• 20 dkg barna nádcukor (egy része vagy akár az egész porállagú édesítőszerrel is helyettesíthető)
• 25 dkg búzafinomliszt
• 12,5 gramm sütőpor
• 4 gramm só
• 5 friss tojás
• 1 kezeletlen lime reszelt héja + fél lime leve

Mix (pác) a süti tetejére:

• 5 evőkanál gin
• 6 evőkanál minőségi tonik
• 3 evőkanál méz
• Fél lime leve

Icing-bevonat:

• 4 evőkanál gin
• 15 dkg porcukor
• Fél lime leve

Díszítés:

Frissen reszelt lime-héj, lime-karikák

Elkészítés:

1. A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy gyümölcskenyér-formát vajazzunk ki, béleljünk ki sütőpapírral.
2. A vajat verjük habosra a nádcukorral (vagy édesítőszerrel).
3. Folyamatos keverés mellett adjuk hozzá egyenként a tojásokat, szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet, dobjuk bele a csipet sót. Végül fa spatulával keverjük el benne a lime levét és a frissen reszelt lime-héjat is.
4. Öntsük a tésztát a formába és süssük előmelegített sütőben 40-45 percig, míg egy tű tisztán jön ki a közepéből. Ha kész, vegyük ki a sütőből, hagyjuk a formában hűlni.
5. Közben készítsük el a tetejére szánt mixet: a gint, a tonikot és a mézet egy kisebb lábasban keverjük össze és alacsony-közepes lángon, halkan bugyogtatva, sűrűn kevergetve főzzük pár percig, míg selymes, homogén nem lesz. Zárjuk el a gázt, ízlés szerint csavarjunk bele lime-levet, ezzel is keverjük el.
6. A süti tetejét egy villával óvatosan szurkáljuk meg, majd öntsük rá a gines-lime-os „pácot”. Hagyjuk, hogy a tészta teljesen magába szívja.
7. Icing-bevonat: angol és amerikai sütiknél nagy divat, de – dietetikai okokból – akár el is hagyható. Ha a süti teljesen kihűlt, emeljük ki a formából, helyezzük konyhapultra. A porcukrot öntsük egy tálba és robotgéppel keverve adagoljuk hozzá a gint. Amikor a bevonat sűrű, kenhető állagú, ízesítsük egy kis lime-lével. Öntsük a sütire, szórjuk meg lime-héjjal, díszítsük lime-gerezdekkel. Természetesen egy pohár klasszikus gin-tonik társaságában kínáljuk. Izgalmas őszi gasztroélményeket!