Nem jött össze a szilveszteri lottó, tombola, szerencsejáték? Van még esély: a január 14-én beköszöntő „öreg újév” alkalmából készítsd el a híres vasilopitát – görög ünnepi sütit –, mely nemcsak felejthetetlen gasztroélmény, de aki megtalálja a belé rejtett meglepetést, egész évben a sors kegyeltje lesz…

Mandula, Amaretto, amaretti, pitetészta és házi metélt eszményi kombinációja az északolasz sütikülönlegesség, mely garantáltan felteszi a koronát bármilyen eseményre. A torta di tagliatelle (torta ricciola) a tészta titkos, édes arcát fedi fel: a hazájában is kuriózumnak számító desszert készítése remek gasztrogyakorlat, fogyasztása maradandó, ünnepi élmény...

Casunzièi, casonciei, casanzes: a „Dolomitok derelyéjét” könnyebb elkészíteni, mint ladin nevét kiejteni, de ez semmiképp ne tartson vissza: járd be velünk a töltött tészták világhódító útját és koronázd meg az élményt egy szokatlan, de annál finomabb alpesi ravioli-költeménnyel!

Assabesi, bengasini, abissini, tripolini: olasz pasták népszerű afrikai rokonai, de vajon hogy kerültek Etiópiába, Eritreába, Líbiába? Az őszi borút a fekete kontinens tésztakülönlegességeivel űzzük el.

A világ leghíresebb luxushajójának roncsait 1985. szeptember 1-jén találta meg egy francia-amerikai kutatócsoport az Észak-Atlanti-óceán mélyén. A gigantikus időkapszula azóta ontja titkait és enged bepillantást utasai életébe, az utolsó órák drámájába. Honnan jöttek, hová tartottak? Mit terveztek, mire vágytak? És vajon mit fogyasztottak az első osztály pompás szalonjaiban, ott, ahol előttük nem érintett poharat, evőeszközt senki?

Durumdara, némi kézügyesség és férjmentesség: ha megvan, belevághatsz a szárd szingli pasta, a „lorighittas” készítésébe. Gasztrokalandozz Szardínia csodás szigetére, a tésztaritkaságok rajongóinak zarándokhelyére!

A kultikus strandtésztát hatósági rendelettel sem sikerült kitiltani a római lídóról: íze a forró delet, a „fagottari” világát idézi. Nincs nála tökéletesebb harapnivaló, ha az egész napot strandolással szeretnéd tölteni és közben egészséges, házi kosztot nassolni!

Július 4-e méltó koronája mi más lehetne, mint egy halom ellenállhatatlanul pufi, málnás-áfonyás amerikai palacsinta?

A trendi koktélbavalót 2009-től június 2. szombatján ünnepli a világ: lazíts Te is egy frissítő Negronival vagy elegáns martinivel, gasztrokalandozz a gin univerzumában és derítsd fel titkait!

A világ leghíresebb csábítója nemcsak szerelemi, kulináris étvágyáról is ismert volt a 18. században, első számú kedvence pedig mi más lehetett volna, mint a nápolyi módra készült makaróni? Akár laza bevetésre, akár romantikus estére vágysz, a „Makaróniherceg” tésztájával nem nyúlhatsz félre.

Bari „spaghetti all’assassinája” olyan, mint Bolognában a ragus, Ligúriában a pestós tészta, Rómában a cacio e pepe vagy Nápolyban a pizza: vallás, az ihlet forrása, mindennapi betevő és a helyi kulináris hierarchiában elfoglalt státusz mércéje. Az ételpazarlás elleni küzdelemben is felkarolták, a kultikus fogás azonban nem maradéktészta: minőségét az Accademia dell’Assassina gasztro-felügyeleti szerv biztosítja, de mielőtt úrrá lenne rajtunk a pánik, köszöntsük a nyarat egy „risottatura” technikával készült gyilkos jó, házi verzióval!

Kétezer éve az apostolokat és a Sávuótra (Tóraadás-ünnep) Jeruzsálembe érkező zarándokokat lángnyelvek vették körül, majd a multikulti tömeg azon kapta magát, hogy érti egymás nyelvét. Gyújtsd meg a gasztrokreativitás lángját: eljött a flambírozás ideje!

Konfliktuskezelés gasztrodiplomáciával: ezt nyújtja évszázadok óta a Kappeler Milchsuppe, a kultikus svájci békeleves, amivel még napjainkban is vitás kérdéseket rendeznek a különböző kantonok képviselői. De hogyan vált kuriózummá az egyszerű alpesi étel?

A búsképű lovaggal és hű társával Európa egyik legrégibb desszertjének nyomába eredünk, felderítve a katalán krém mór gyökereit és a francia crème brûlée-vel való, nem épp felhőtlen kapcsolatát… Várunk mindenkit egy pezsgő kultúrgasztro-kiruccanásra, akinek már nagyon hiányzik csipetnyi Spanyolország, Katalónia, Andalúzia!

Sokszor a legegyszerűbb alapanyagok nyújtják a legfantasztikusabb gasztroélményt: a friss snidling nem hiányozhat tavaszi kencékből, egy habos omlett tetejéről, a francia „fines herbes” zöldfűszer-négyesfogatból, de az április 9-én elhunyt Fülöp herceg kedvenc kulebjakájában is jól megfér az újhagyma és a kapor mellett… Ennél most azonban sokkal rusztikusabb, tiroli „Spätzle”-ben szólítjuk színpadra a tavasz hírnökét!

Valahol minden meg van írva, a sors játékszerei vagyunk csupán… Ha igaz a mondás, a végzet nemcsak kegyetlen, de humoros is, bizonyíték rá a zsidó gasztrokultúra egyik legfinomabb süteménye, melynek névadója mindent megtett, hogy kiirtsa a Perzsiában élő zsidókat kb. 2450 éve. Nem jött össze: ezt örökíti meg Eszter könyve és Purim, a legvidámabb zsidó ünnep koronája, a Hámán-táska.

Búcsúztasd a telet firenzei farsangi sütivel, ami állítólag Leonardo da Vinci leghíresebb modellje, Lisa Gherardini (Mona Lisa) vonalaira is komoly veszélyt jelentett a 16. században. Érték a mérték: a likőrös-desszertboros ínyencséget elég évente egyszer kóstolni, hogy aztán legyen mire várni a következő 12 hónapban…

A finomság hozzávalói zsidó hagyományok szerint elősegítik a spirituális kiteljesedést – de vajon mi köze a „fák újévének” a kabbalához, Hadrianus császárhoz és a karibi guava-dzsemhez?

Termény- és örömünnep, vízmerítés és egy utolsó esély, hogy javítsunk év végi „bizonyítványunkon”, amit isten a zsidó vallásúaknak jom kippurkor oszt ki. Bárhogy szerepeltünk is, október harmadik hétvégéjén tetőfokára hág a „szukkot”, a zsidó naptár egyik legvidámabb eseménye, ez alkalomból gasztrotúrázunk egzotikus ízek, tradíciók birodalmában. Ráadás: teljes kiőrlésű, ünnepi almás kuglóf-recept lépésről lépésre.

Ünnepi ízutazásunk méltó koronája a messze földön híres, 33 rétegű genovai húsvéti pite, a Torta Pasqualina!

Vajon meg lehet téveszteni a mindenhatót? Ciszterci szerzetesek állítólag megpróbálták, amikor a nagyböjt vége felé már nagyon kívántak egy kis húst, bár a legenda számtalan verziója szerint az is lehetséges, hogy egyszerűen „nem vették észre”, milyen tölteléket rejt kedvencük, a Maultaschen nevű sváb ravioli…

Bár legtöbben még „farsang farkával” vagyunk elfoglalva, hamarosan ránk szakad a böjt, ami éppúgy lehet izgalmas és emlékezetes, mint maga a karnevál. Ízelítő a nagyböjt történelméből, az Örök Város böjti hagyományaiból, finomabbnál finomabb tésztáiból.

Ízorgia történelmi csemegébe zárva: ez a ferrarai „Pasticcio di Maccheroni”, melyben talán még a híres reneszánsz szépség, Lucrezia Borgia is örömét lelte egykor…

Mi köze a palacsintának egy ókori római szertartáshoz, Jézushoz, Szűz Máriához és a kanadai mormotákhoz? Karácsony után 40 nappal beköszönt a fény és a palacsinta ünnepe: íme, a palacsinta történelmének legfontosabb állomásai, pompás crêpe és galette-receptek (incl. a híres Crêpes Suzette), valamint egy fantasztikus, vintázs palacsintaköltemény 1954-ből.

Kutatások szerint a kedvesség és a boldogság egymásra visszaható fogalmak: a kedvesség pozitív élményt vált ki, boldogsághormonokat szabadít fel bennünk. És mi mással vidíthatnánk fel magunkat és másokat, mint egy tál friss, ízes házi tortellivel november 13-án, a kedvesség világnapján?

Az USA-ban január vége a pite főszezonja, ekkor jobbnál jobb almás, áfonyás álompitékben tobzódhatunk, és persze kreatív 21. századi gasztrokölteményekben sincs hiány. Az újvilági sütikedvenc azonban nem volt mindig reflektorfényben: a pite tésztáját a történelem során sokszor nem is fogyasztották el – más funkciót töltött be.

Közép- és Dél-Amerika gazdag halottak napi hagyományai a gasztronómiát is átszövik: az Andokban pólyás baba-alakú kaláccsal, Mexikóban pan de muertóval: „halottak kenyerével” köszöntik az eltávozott lelkeket, utóbbinak könnycsepp-formájú csúcsa Chimalman istennő élőkért hullatott könnyeire emlékeztet. Az ünnep tér-idő rendszerében semmi sem létezik önmagában: a „holtak kenyerei” az életet táplálják.

Az „öt anyaszósz” kidolgozása a francia és az európai konyha megújítójának, Auguste Escoffier-nek köszönhető: bár a szószcsalád mára számos utóddal gyarapodott (köztük, mint kiderült, van egy „magyar mártás” is), az alapító ötös a gasztrotörténelem viharai ellenére érintetlen maradt. Egyikük pedig nem más, mint sokak kedvence, a „hollandi mártás”.

Próbálkozott vele a Barilla, de kudarcot vallott. Jamie Oliver órákig küzdött, ő is feladta. Mindössze 3 nő ismeri a 256 selyemfinomságú szálból álló „su filindeu” titkát: az ősi gasztrokuriózumra napjainkban szerencsére egyre több figyelem hárul, a szárd csodatésztát sokan szeretnék megmenteni a jövő számára.

Január 27-én beköszöntött a holdújév, közel 3 milliárd ember legfontosabb ünnepe. Az esemény szerencsét hozó, szimbolikus ételei közül természetesen nem hiányozhat a hosszútészta – a hosszú élet jelképe –, az ünnep hangulatáról a 21. században ugyanakkor már nemcsak a pazar menü, az oroszlántánc, a piros szerencseborítékok és a lampionfesztivál, hanem sok esetben egy-egy bérelt partner is gondoskodik, akit jövőnk miatt aggódó szüleink és a népes rokonság megnyugtatására otthon bemutathatunk…

Rubinvörös életesszencia, pazar gasztroélmény nemcsak gyümölcsös, de salátástálban, pezsgőspohárban, fagylaltos kehelyben, nap-, gyertya- és csillagfénynél, vagy akár teljes sötétségben is... Házi eperecetbe zárjuk az eperszezont, visszatekintve azokra az időkre, amikor a nyár hírnöke a középkori „palántamaffia” küzdőtere, vagy épp divatos hölgyek ebédje volt.

Konstantinápoly évezredes falai ezen a napon nem bírták tovább II. Mehmed ágyúinak tüzét: egy birodalom összeomlott, új világ – és új konyha – született. Vagy inkább: egy konyha újjászületett?

A költészet napját Vergilius pestóról írt költeményével köszöntjük, időutazást téve Róma egyik leghíresebb költőjének korába. A mű címe – Moretum – a mai pesto őse: a mozsárban kemény munkával kidolgozott massza Vergilius tolmácsolásában igazi tér-idő olvasztótégellyé válik…

800 éve ugyanúgy készül, imádta Boccaccio, Casanova, Molière és Thomas Jefferson, kiváló fűszer, fehérje- és kalciumforrás, sőt, laktózmentes is: fogyasztását Olaszországban 8 hónapos kortól ajánlják és Roberto Vittori révén ma már szerves része az űrhajósok étrendjének. Mindent a parmezánról: a reneszánsztól kezdve, ínyenc gasztrodiplomáciai manővereken át egészen napjaink PDO-korszakáig járjuk be az olasz keménysajt világhódító útját.

Bolognában tortellini nélkül elképzelhetetlen a karácsony, és úgy általában az élet. A tudósok és haspókok mekkájának első számú kedvence a legenda szerint (hol máshol?) egy gyönyörű nő köldökében született, sőt, a tortellini maga Vénusz tésztája.

Mi történik, ha a tészta az emberiség 78000 éves kedvencével, a Babiloni Függőkertek egyik ékességével: pisztáciával köt ki egy tányérban?

A zsidó naptár szerint 2015-ben szeptember 13-án napnyugtakor köszöntött be az újév, az 5776. esztendő, ennek örömére folytattunk gasztronyomozást az ünnep ellenállhatatlan csemegéi között. Az esemény kulináris főszereplője természetesen mi más lehetne, mint a challah: a szombati fonott kalács (barchesz) újévi nagytestvére az idő kerekének mézbe mártott megtestesüléseként elnököl a díszes asztalon…

Érzéki ízutazás Szemiramisz függőkertjének legkedvesebb virágával.

Szereted a barbecue-t? Kevesen tudják, hogy az ősi sütési módszert – a grillezés „ellentétét” – a sokáig kihaltnak hitt taíno indiánoknak köszönhetjük. Történelmi gasztronyomozásunkat fergeteges dél-karolinai BBQ-páccal koronázzuk meg, melyben az amerikai őslakosok és az európai bevándorlók konyhája köt örök békét egymással.

A történelem egyik leglátványosabb metamorfózisát valószínűleg Asóka, a híres indiai király produkálta: egyik pillanatról a másikra vált ember- és állatvédővé, a tolerancia és az erőszakmentesség (ahimsa) bajnokává. Forgasd meg a Dharma kerekét, ismerd meg egyedülálló történetét!

Felhívás egy keringőre, amit, ha házassággal végződik, csakis guksuval ünnepelhetünk meg. Csoszonban (az ősi Koreában) persze nem lett volna jó vége, ha valaki csak így feldobja a témát, főleg, ha alacsonyabb társadalmi osztályból származik – vagy talán voltak kivételek, akik előtt minden palota kapuja megnyílt?

A ravioli a világ legnépszerűbb töltött tésztája, de vajon hőskorában, a reneszánszban kik, hogyan fogyasztották? Milyenek voltak, hogyan éltek, mitől féltek? Történelmi fazekak mélyére néztünk…

Meglepően hangzik, de a tészta szövevényes történetében a „tria” ugyanolyan alapfogalom, mint a pasta: kiderítettük, hol keressük gyökereit és hol lelhetjük fel nyomait, egy biztos: a pastagasztronómiában mindig, mindennek köze van egymáshoz és ha szenvedélyesen kutatunk, különleges kultúrmorzsákra bukkanhatunk…

A lasagne őseit nem biztos, hogy felismernénk: nyomokban emlékeztetnek csupán a világ egyik első számú tésztakedvencére. Újabb nyomozásra invitáljuk történelmi gasztrokuriózumokra éhes Olvasóinkat!

Indiában minden évben „Rakhi Purnima” ünnepén erősítik meg a lány- és fiútestvérek egymás iránti szeretetüket, elkötelezettségüket, az ünnep szimbóluma pedig mi más lehetne, mint a lány által a fiútestvér csuklójára kötött fonál, az asztalon pedig egy ellenállhatatlan tésztakülönlegesség, mely igazi mennyei manna?

A szamárlevest 800 éve ugyan a kényes perzsák lehúzták az étlapról, tésztája, a laska viszont világhódító útra indult: többezer kilométert tett meg, megélte birodalmak felemelkedését és bukását, betűt cserélt, jelentést duplázott, így ismerjük mi most: 1. laska, a négyszögletes lapokra vágott vagy tört tészta (közeli rokona a lebbencs), valamint 2. laska, mint a tészta maga, mely lehet bármilyen formájú. A szamár ki, a perzsák, arabok, törökök beugrottak a lábasba, a máig virágzó közép-kelet-európai laskarégión kívül az őstészta másik bázisát pedig a világ túloldalán találjuk meg…

Perzsiában hosszútésztát mindig hó elején vagy nagy változások, új időszakok kezdetén ettek, míg az ókori Dél-Itáliában a temetések és a búcsú levese volt a „macaria aionia”. A makaróni világa színesebb, mint gondolnánk, az istenitől az obszcénig terjed, ki hinné, hogy korunk népszerű süteménye, a makaron, Punch & Judy, valamint egy látványos pingvinfaj is felbukkan a szinte kibogozhatatlan gasztrosagában?

Kinyomozzuk a tejberizs ősi inidai gyökereit, egzotikus tájak vagy épp közvetlen környezetünk rejtett gasztroremekei után kutatunk.

Érdekességek, kultúrmorzsák a tészta színes történelméből.

Bár a „pasta alla Norma” Vincenzo Bellini 1831-es operája után kapta nevét, ki hinné, hogy Szicília egyik leghíresebb tésztája háromezer év és minimum 3 kultúra ízét hordozza minden falatjában, ráadásul az európai tésztagasztronómia tárul fel, ha a majolikás tányér mélyére nézünk?

Felidézzük a Pasta con le Sarde születésének pillanatát, miközben Marco Polót is helyére tesszük a tésztagasztronómia hosszú és bonyolult történetében: kiderül, mi lapult valójában a világhódító velencei tarisznyájában Ázsiából hazatérve, mert az az általános vélekedéssel szemben úgy tűnik, egyeltalán nem Kínából származó száraztészta volt…