Sokáig nem volt szimpi, aztán az életem megint olyan fázisba lépett, hogy szinte megváltóként néztem a félkész kajákra, és a régi reklámszlogen egy változata kavargott a fejemben: több konzerv – több munkaidő.

A rukkolás-sajtos töltelékkel rendelkező gnocchit választottam, mert a mozarellás paradicsomost valahogy nem tartottam hihetőnek. Noha e-mailen lehet hozzá recepteket kérni, végül önmagában ettem, hisz nemcsak gyorsan akartam étkezni, de szerettem volna beszámolni arról is, hogy milyen maga a kaja. Ha már szószt csinálok hozzá, akkor minek vettem töltött gnocchit?

A Pataro Premium Gnocchi Ripieni alla Rucola végül persze, mint a gyorskaják általában, nem volt túlzottan finom. Miközben nyámmogtam rajta, az összetevők felsorolásán kalandozott a tekintetem – Gorgonzola, E200, E330, aztán: burgonyaliszt, burgonyakeményítő, és itt az ízlelőbimbóim kémiai mélységekbe szálltak alá, és azt hiszem beazonosítottam a burgonyakeményítő ízét. Ez az. Az egésznek 80%-ban burgonyakményítő íze van – ami legjobban a burgonyapürépor ízére hasonlít. Azért meg lehet enni. De nem egy üde, ízes kellemesség, inkább egy pasztőrözött, fáradt krumplinudli fura töltelékkel – ami valami halvány izgalmat, kesernyés ízt csempész az egészbe.