A húszévesen vértanúhalált halt szent Catania, Málta és San Marino patrónusa, de neve a Vas megyei Perenyén is ismerősen cseng. Február 5-én hatalmas felvonulással emlékeznek rá Szicílián, a nap gasztronómiai fénypontja pedig nem más, mint a „minne di Sant’Agata” nevű, kultikus sütiköltemény.
Szent Ágota (i.sz. 231-251/253) a szicíliai Catania városában élt keresztényként, Decius császár uralma alatt. A keresztényekkel kapcsolatban Róma fő problémája nem puszta létük volt, hanem hogy nem voltak hajlandók áldozatot bemutatni a római isteneknek, ezért mozgalmuk erősödésével a birodalom alapszövetét érezték veszélyben Róma vezetői. A másik probléma, hogy sok, a keresztény gyülekezetekhez csatlakozó nő azért (is) hagyta el a szülői házat, mert az új hit felvétele menedékül szolgált a mélyen patriarchális római társadalomban, ahol apjuk parancsára a lányoknak 13-14 évesen bárkihez kötelessége volt hozzámenni. Egy keresztény csoporthoz való csatlakozás (vagy szökés) megmenthette őket ettől – ha azonban az apa vagy kiszemelt vőlegény nem adta fel a keresést és elfogták őket, az bebörtönzéshez, kínzáshoz, akár halálhoz is vezethetett. A hagyomány szerint ilyen körülmények között halt vértanúhalált Szent Ágota és Szicília másik híres védőszentje, Szent Lúcia (i.sz. 283-304), utóbbira a december 13-i fény ünnepén: Luca napján emlékezünk. A legenda szerint az akkor már szentként tisztelt Ágota megjelent Lúcia álmában és megígérte neki, hogy egyrészt hitével meggyógyíthatja beteg édesanyját, másrészt kitartása – a megtagadott házasság miatti kínzások ellenére – oly naggyá teszi majd szülővárosát, Szirakúzát, mint Ágota tettei Cataniát.
A két szent története összecseng: mivel jómódú cataniai családból származott, Ágotát, ahogy később Lúciát is, odaígérték egy jól szituált, Quinlianus nevű római helytartónak. Az ekkor már keresztény lány azonban visszautasította a házasságot, ami a római társadalom szokásrendjét mélyen sértő aktus volt. A haragra gerjedt vőlegény egy bordélyba vitette Ágotát, hogy ott kellően „átneveljék”, de az a megpróbáltatások ellenére hajthatatlannak bizonyult. Erre Quinlianus bíróság elé állíttatta, majd börtönbe vetették, ahol napokon át kegyetlenül kínozták: a történet szerint ekkor vágták le melleit. A borzalmak utáni éjszakán, a súlyosan sebesült lány előtt azonban megjelent Szent Péter, aki csodát tett, és teljesen begyógyította a kínzás nyomait. Ágota nem tört meg, ezután is többször felemelte szavát Quinlianus ellen – végül máglyahalálra ítélték, ami szintén nem következett be, mivel egy földrengés lerombolta a felépített máglyát. Quinlianus erre tovább kínoztatta, míg, a feljegyzések szerint i.sz. 251-ben vagy 253-ban, február 5-én hunyt el.
Az első tömeges keresztényüldözéseket elrendelő Decius császár Ágotát csak fél évvel élte túl: ő i.sz. 251 júniusában halt meg Dobrudzsánál, a betörő gótok elleni csatározások közepette. Azonban, míg Deciusra nem emlékszik különösebben senki – nevével kapcsolatban leginkább a keresztényüldözésekre asszociálhatunk –, Ágota és (a Deciust követő Diocletianus császár idején vértanúhalált halt) Lúcia története halálukkal kezdődött el igazán. Mindkét nő szülővárosaik: Catania és Szirakúza patrónusává vált, ünnepeiken pedig máig rengetegen emlékeznek meg róluk világszerte. Szent Ágota napját minden évben február 3-tól 5-ig, míg Lúciáét december 13-án tartják a Mediterráneumtól Európán át Amerikáig (Lúcia ünnepe a Gergely-naptár bevezetése előtt a tél legrövidebb és legsötétebb napja volt, így szükség is volt az általa nyújtott fényre: hagyománya Szicílián kívül nem véletlenül Skandináviában a legintenzívebb).
A szentek csodatetételeiről természetesen számos legenda kering, és mindkettőjüknek megvan a saját gasztronómiai specialitása is. Szent Lúcia esetében ez a „cuccìa” nevű szicíliai étel, amit a hagyomány szerint kizárólag december 13-án készítenek. Eredete egy 17. századi eseményre nyúlik vissza: Lúcia szülővárosában, Szirakúzában ekkor súlyos éhínség dúlt, a szent ünnepnapján azonban egy gabonával teli hajó bukkant fel a kikötőben. A kiéhezett emberek megrohanták a hajót, a gabonát pedig csak úgy, őrletlenül, forró vízbe dobva fogyasztották el – és megmenekültek. A csodát hagyományosan Lúciának tulajdonítják, emlékére a cuccìa-t pedig máig őrletlen gabonaszemekből készítik: Lúcia napja előtt a szemeket pár napra vízbe áztatják, majd december 13-án hosszú órákon át krémesre főzik. Készülhet belőle sűrű leves, amit tengeri sóval és extra szűz olívaolajjal ízesítenek, de pudingszerű édesség is, melyet csokoládéval, kandírozott gyümölccsel, és – Palermóban – friss rikottával tesznek felülmúlhatatlanul szicíliaivá.
Diétát Szent Ágota ünnepére se tervezzünk: a pékek, harangöntők, dajkák és – az utóbbi időben – a mellrákban szenvedők védőszentje, egyben a tűzvészek és az Etna kitöréseinek elhárítója háromnapos ünnepe február 5-én éri el csúcspontját: Catania lakói ekkor nyüzsgő körmenettel, fesztivállal, és egy kimerítő, egész napos „cukorterheléssel” emlékeznek meg róla, a felvonulás gócpontjai a szent szülőhelyén épített „Badia di Sant’Agata” (a Szent Ágota-zárda temploma), és a halálának helyszínén emelt Szent Ágota-katedrális (a híres cataniai zeneszerző, Vincenzo Bellini nyughelye egyben).
Február 5-e nemcsak Szent Ágota halálának, ill. temetésének, hanem egyik leghíresebb csodatételének évfordulója is: helyi tradíciók szerint vértanúhalála után egy évvel ugyanis kitört az Etna, Catania lakói pedig a sírjából felhozott fátyollal vonultak a lávafolyam elé. A folyam hirtelen megállt, a város megmenekült. Ágota Szicílián kívül San Marinón, Molisén, a franciaországi Provance-ban, a spanyol Zamarramalán, valamint Máltán is igen tisztelt szent: máltai hagyományok szerint Decius zsarnoksága elől rövid időre ide menekült és Rabat városában, egy sziklába vájt búvóhelyen oktatta a helyi gyerekeket…
Szent Ágota ünnepe elképzelhetetlen a február első napjaiban Szicília-szerte kozmikus mennyiségben tornyosuló „minne” vagy „cassatelle di Sant’Agata”, azaz a „Szent Ágota keblei” nevű sütemény nélkül (Cataniában „minnuzzi” vagy „cassateddi di Sant’Ajta” néven is találkozhatunk vele). Jellegzetes formája a szent szenvedéseire utal, a külsejét borító világos cukormáz pedig a tisztaság, a megrendíthetetlen lelkierő jelképe.
Bár a süti belsejére vonatkozóan számos verzió létezik, az egyik hagyományos megközelítés szerint az alap vajas tésztából készül: a jól kikevert tésztát (48 dkg liszt + 19 dkg hideg vajkocka + 10 dkg porcukor + 3 tojássárgája + 1 tk. vaníliaesszencia) némi pihentetés után, lisztezett felületen max. 2 cm vastagra nyújtjuk, ha kész, megfelelő formájú szilikonsütőbe rendezzük, rá friss, juhtejből készült, csak enyhén édesített rikottából (60 dkg), apróra vágott fekete csokoládéból, kandírozott citrom/narancshéjból és frissen reszelt citrom/narancshéjból kikevert tölteléket halmozunk. A tésztából előre kivágott korongokkal lezárjuk a tölteléket, a széleket felvert tojásfehérjével vagy szimplán vízzel kenjük meg, hogy jobban tapadjanak. Újból pihentetjük (20 perc), majd 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. Kivesszük a formából, rácsra tesszük, miután kihűlt, cukormázzal (40 dkg porcukor + 3 tk. citromlé + 3 tojásfehérje) bevonjuk, végül, mikor a máz megszilárdult, szicíliai szokás szerint díszíthetjük kandírozott cseresznyével.
És hogy miért csenghet ismerősen Szent Ágota neve hazánkban? A viharos életű, eredetileg Szent István által 1010 körül, tanítója, Szent Adalbert tiszteletére építtetett, majd leégett és többször újjáépített esztergomi Szent Adalbert-székesegyház gyönyörű porta speciosa kapuját a kezdetek kezdetén Ágota-ábrázolás is díszítette (ez az ún. „széptemplom”, melyből mára csupán az Esztergomi bazilikába áthelyezett, reneszánsz stílusú Bakócz-kápolna maradt fenn, a temlom maga a 16-17. század fordulójára teljesen megsemmisült). Ágota népszerűsége tovább nőtt, amikor a Nápolyban tanuló Apáthy Miklós 1294-es hazatértekor magával hozta a szent kar-ereklyéjét, melyet egy Vas megyei kis faluban: Perenyén őriztek. Itt máig Ágotát tartják a falu patrónusának, templomuk az 1756-ban, barokk stílusban épült Szent Ágota-templom. A szicíliai szent kultuszát végül Caroberto, az Anjou-házból származó Károly Róbert teljesítette ki uralkodása alatt (1301/1308-1342): ekkor számos Ágota-templom épült, nevét viseli emellett (a napjainkban Románia területén lévő) Szentágota (Agnita) falu, illetve a Fejér megyei Sárszentágota. Egy 1360 körül, az Anjou-korban készült, Ágota zsolozsmáit tartalmazó könyvritkaság pedig a Topkapi Szerájban őrzött, ún. „Isztambuli Antifonále” kódexben lelhető fel.
Borítókép (szerkesztett): Stefano Mortellaro, Catania
