A Valentin napi gasztronómia nem rendelkezik olyan határozott hagyományokkal, mint régebbi ünnepeink, erről a napról leginkább egy idegesítően csillogó piros szív alakú lufi ugrik be, ez pastába szörnyű volna, de akkor mégis, miből készítsünk pastát?

A lufiból tartsuk meg a színét, és kezdetben egyezzünk meg abban, hogy piros színű lesz a szósz: tehát paradicsomos. (Tud más olyan piros lenni? – a paprikának nagyon hétköznapi íze tud lenni, azt most hagyjuk)

Ezen kívül legyenek benne afrodiziákumok, ha jól értem a Valentin nap a szerelemről szól, a pastának is ezt kell elősegítenie.

Noha a kurvázásnak nem sok köze van a szerelmhez, a gasztronómia torz tükrében mégis ez ugrik e először: van az olaszoknak egy puttanesca nevű szószuk (kb: kurvák kedvence), amiben paradicsom, chili, szardella, kapribogyó, bors, petrezselyem van. Kézenfekvőnek tűnik elindulni ezen a vonalon, és mondjuk feldobni gyömbérrel, rákocskákkal (scampi), rukkolával, esetleg fekete tésztával, vagy piros tésztával (paprikaörleménnyel simán meg lehet színezni).

Ez tehát egy gyömbéres-chilis, rákos-szardellás, rukkolás paradicsomszósz lenne fekete vagy piros tésztán – valami kagyló, csiga vagy más rövid formájú pasta látványosabb hatást kelt.

De, ha nem vagyunk ennyire latinos vérűek, akkor a Kárpát medencei ízvilágot is megpróbálhatjuk átfogalmazni pastába. Ide valami illetlen illatok kellenének, valami gomba, persze a szarvasgomba volna az igazi, de annak az ízét csak nagyon puritán szószok tudják megtartani, ezért attól most eltekintünk, hisz játszani akarunk. Valami más gombát keresünk tehát – úgyis szárított lesz, vagy termesztett, hiszen februárban a természetben még nincs gombaszezon.

Ezt további erdei húsokkal, mondjuk szarvas-sonkával párosítjuk, vagy darált szarvashússal,esetleg szarvasmájjal, ha van ilyen – vagy más májjal. A húsféléket alig pirítjuk, a paradicsom attakból is leveszünk, hiszen ezen az égövön ez nem a paradicsom ideje, inkább a tejszíné, vagy még az se, csak a vajas alapé. Extremitásnak egy kis gyömbért ebbe is belepróbálnék, de a paradicsomot max koktélparadicsomként a végére dísznek, és akkor már szárított zöldfűszerekkel is feldobnám, rozmaring, kakukkfű, zsálya.

Hogy a stílustörésnek is adjunk, ehhez is hozzápróbálnám a rukkolát, ha az nem jó, akkor marad a petrezselyem. A szárított paradicsom biztosan jól menne hozzá, és a padlizsánt is érdemes megfontolni. A végén pedig nyilván nem állnám meg, hogy egy kis szarvasgombaolajat rá ne locsoljak, de csak, hogy a pikáns illetlenséget aláhúzzam, vigyázva, ne takarja ki a többi ízt. 

Ez tehát egy szarvasos-gombás pasta volna, vaj vagy tejszínszószban, zöldfűszerekkel, gyömbérrel.

Persze egy igazán virtuóz konyhai álmodó a kettőt összefűzné, és szarvasos-rákos pastát illesztene össze a szerelem ünnepére, melyben a vizi és az erdei vágyfokozók egész tárháza muzsikálna a februári lankadtság elűzése végett. Ezt én fejben már nem tudom megfőzni.

Milyen pastát főznétek Valentin-napon?