Nekem az étterem nevéről azonnal a Woody Allen rendezte film, a Vicky Christina Barcelona jutott eszembe, hiszen a filmet háromszor is megnéztem. Hogy miért? Mert annyira üdítő volt a szereplők életének lazasága, a környezet, amiben játszódik, a mediterrán élet, és a szellemesség, a komikum.
Nyár van. Egy pénteki napon, letudva a heti munkahelyi stresszt, végre könnyed lélekkel és ruhában, napszemüvegben sétálhattam be a Dob utcából a Gozsdu udvar hátsó részébe. Az étterem teraszára ültem le kora délután, és az érkezésemtől kezdve minden felszolgáló körbezsongott. Kedves volt az asszony, a lány, és humorosak a fiúk. Az étlapokat, borlapot, itallapot megpillantva mindjárt tudtam, hogy segítségre lesz szükségem, de megkímélve a felszolgálót attól, hogy kétszer is mindent elmagyarázzon, megvártam a barátnőmet is. Csillogó szemmel érkezett, és a háttérzene, a hely hangulata őt is mindjárt arra késztette, hogy lazuljunk és éljük meg az élet felszabadultabb részét, legalább néhány órára.
Nos. A spanyol borokról mindjárt kérdeznünk kellett, de nagyon jó javaslatot kaptunk, elégedettek voltunk vele. Egy fehérbort szopogattam a tapasokhoz, de Ágnes fröccs iránti vágyának is szó nélkül eleget tettek.
A tapasok kisebb adag meleg-hideg ételek, amikből körülbelül 3-4 elég ahhoz, hogy az ember jól lakjon. A tapasokon kívül persze annál komolyabb ételeket is lehet enni „Vikiéknél Barcelonában” ;-), de mi most több különböző ízkombinációt akartunk próbálni.
Persze a tapasokról is felvilágosítást kellett kérnünk a felszolgálóktól. A szépia és a párolt bikafarok lett a 6-7 tapas közül az én aznapi kedvencem. Kértem egy mangó öntetes, kecskesajtos, gránátalmás salátát is, amit nem akartam megenni, annyira beleszerelmesedtem az étel külalakjába, a színekbe, formákba. Csak ujjongtam, hogy milyen csodásan tálaltak mindent, hozzá se akartam nyúlni. A spanyol sonka mennyei volt, és a sült burgonya is más volt, mint egyébként.
Mi csajok, csacsogtunk, miközben többször érdeklődtek az étterem dolgozói arról, hogy elégedettek vagyunk-e, hogy ízlik az étel, és mit hozhatnak még. Ám annyira tele lettünk, hogy úgy éreztük, több fogásra nem nagyon maradt erőnk. A felszolgáló fiú erre viccesen, kétértelműen megjegyezte, hogy ő is lehet desszert. :) Na, ezen jót mosolyogtunk, és kértünk is egy desszertlapot. :)
Az étterem belső része fülledt... nem találok rá jobb szót, még a mosdó is olyan, mintha egy boudoir lenne. Színes papagájok a falra festve, kézmosó kút, kalitkák a falon, gyertyafény.
Az árak csípősebbek, mint azon éttermeknél vagy bisztrókban, amiket eddig bemutattam. Nem hiszem, hogy minden héten megengedhetném magamnak, de néha, ha megérdemlem :), szívesen jövök majd ide, mert tényleg minden érzékszervem kényeztetve volt, és tényleg teljesen el tudtam lazulni.
Elérhetőség:
1072 Budapest, Dob utca 16. (Gozsdu Udvar)
+36 30 465 9505
Facebook:
https://www.facebook.com/vickybarcelonatapas
- KockacZukor -