Július 4-e méltó koronája mi más lehetne, mint egy halom ellenállhatatlanul pufi, málnás-áfonyás amerikai palacsinta?

III. György brit király (1738-1820) számára az angolok kedvenc itala, a tea lett a fekete leves: 1773. december 16-án az észak-amerikai gyarmatokat sújtó adók és vámok elleni tiltakozásul őslakos indiánnak öltözött telepesek lerohantak 3 angol hajót a bostoni kikötőben, és szállítmányukat a vízbe szórták – ez volt a híres bostoni teadélután, az utolsó csepp a pohárban a 13 amerikai kolónia Brit Birodalomtól való elszakadásának történetében.

A függetlenedés gondolata a kivándorlók számára az anyaország által kreált kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt már jó pár éve lógott a levegőben: az ekkorra közel 3 milliós amerikai közösség kereskedelmi forgalmából Anglia ugyanis profitálni akart, így adókat, vámokat emelt, a telepesek képviseletét azonban nem biztosította a brit parlamentben, ami szintén a szabadságmozgalom egyik fő mozgatórugója volt.

A bostoni teadélután után az észak-amerikai kolóniákon általános angol-ellenesség tört ki, olaj volt a tűzre, hogy a britek nem gazdasági kompromisszumokkal, hanem erőszakkal akarták a helyzetet kezelni és a lázadást leverni, nem csoda, hogy az a mondás járta: „Olyan teát főzünk György királynak, hogy belefullad!” A teadélután végül az amerikai függetlenségi háború 1775-ös kitöréséhez vezetett, 8 évvel később, az 1783-as párizsi béke keretében a Brit Birodalom pedig kénytelen volt elismerni az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.

Az 1770-es évektől folyó függetlenségi mozgalom keretében a második kontinentális kongresszus a virginiai Richard Henry Lee javaslatára hivatalosan 1776. július 2-án szavazta meg a 13 amerikai kolónia Angliától való elszakadását, ezt követte 2 nappal később, július 4-én – a döntést hivatalosan bejelentő és megindokló – „Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának” elfogadása.

A korszakalkotó dokumentum megszületésében döntő szerepe volt Thomas Paine függetlenség- és köztársaságpárti politikus, író, esszéista 1776. január 10-én megjelent, Common Sense (Józan ész) c. írásának, a július 4-én elfogadott nyilatkozatot a felvilágosodás eszméi mentén pedig végül egy öttagú bizottság dolgozta ki: Pennsylvania képviseletében Benjamin Franklin (író, politikus, filozófus, Pennsylvania 6. elnöke), Massachusetts képviseletében John Adams (az USA 2. elnöke), Virginia képviseletében Thomas Jefferson (híres polihisztor, makaróni-, sajt- és fagyirajongó, az USA 3. elnöke), New York képviseletében Robert L. Livingston (az 1803-as Louisiana-vásárlás letárgyalója az USA nevében), és Connecticut képviseletében Roger Sherman (szintén az Egyesült Államok egyik „szülőatyja”, az egyetlen, aki mind a 4 alapító dokumentumot, incl. a kongresszus által 1787. szeptember 17-én elfogadott Amerikai Alkotmányt is aláírta).

 A mobil íróasztal, aminThomas Jefferson a Függetlenségi Nyilatkozatot írta (Amerikai Történelmi Múzeum, Washington)

A Függetlenségi Nyilatkozat létrehozásában köztudottan Thomas Jefferson játszotta a főszerepet, a végleges szöveg az általa írt vázlat alapján született meg – nem véletlen, hogy 13 évvel később, a francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés által 1789. augusztus 26-án elfogadott Emberi és polgári jogok nyilatkozatát is ő segített megfogalmazni a felvilágosult elveket valló Lafayette márkinak. Mint azt a nyilatkozat talán legtöbbet idézett bekezdése is mutatja, 1776. július 4-én új korszak kezdődött:

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását.” (Vecseklőy József fordítása)

A nyilatkozat elfogadásának napja – közismertebb nevén July 4th, az amerikai Függetlenség napja – az USA nemzeti ünnepe és szövetségi állami főünnepe, a többség számára munkaszüneti nap. A július 4-i partihangulat nem újkeletű, már a kezdetek kezdetén fellángolt: 1777-ben, a nyilatkozat elfogadásának első évfordulóján a 13 észak-amerikai államot 13 ágyúlövéssel köszöntötték (ez egyébként már 1776-ban is elhangzott), ünnepélyes fogadást adtak a Kongresszusban, országszerte felvonulások, mulatságok, zene, tánc, tűzijáték zajlottak, amit az idők során grillezés, baseball, piknik, barbecue egészített ki. Az ünnep tiszteletére az USA természetesen minden évben az amerikai zászló színeibe borul, a stílust napjaink kreatív, vörös-kék-fehér gasztro- és koktélalkotásai is követik.

Íróval készült amerikai palacsinta

Hozzávalók 4 személyre:

- 16 dkg búzafinomliszt, átszitálva

- 3 nagy, friss tojás, szétválasztva

- 2 csapott evőkanál cukor (porállagú édesítőszerrel helyettesíthető)

- 1-2 csipet só

- 2 csapott teáskanál sütőpor

- 2,5 dl író

- 0,5 dl szénsavas víz

- 1 teáskanál vaníliaesszencia

Elkészítés:

1. A tojásfehérjét verjük lágy csúcsosra.

2. A többi hozzávalót egy másik tálban, robotgéppel keverjük simára (a lisztet szitáljuk).

3. A masszába konyhai spatulával, kisebb adagokban forgassuk bele a fehérjehabot.

4. A palacsintákat vajjal kikent serpenyőben süssük ki.

5. Július 4-én az amerikai zászló színeiben: fekete áfonyával, málnával, valamint citromhéjjal, vaníliával, tejföllel kikevert túróval tálalhatjuk. Felszabadító ízélményeket!

Palacsintatipp: aszalt áfonyát vagy más aszalt (akár likőrbe áztatott) gyümölcsöt is süthetünk a bele: a gyümölcsöket akkor szórjuk a tésztára, miután azt a forró serpenyőbe kanalaztuk és 1-másfél percig sült. Addig süssük, míg kis buborékok jelennek meg a felszínén, ezután fordítsuk meg, és süssük még pár percig, szép aranybarnára.

Sütéstipp: az ellenállhatatlanul pufi palacsinták kedvéért kis, magas falú serpenyőt használjunk vagy nagyobb serpenyőben több kis korongot süssünk ki.

Múlt, jelen, manicotti: az USA kedvenc olasz-amerikai tésztája>>

Még több gasztrokuriózum a teszta.fun „Kultúrmetélt”-rovatában>>